Ősvilág

Veszélyes kígyók segíthették a főemlősök látásának fejlődését

2006. augusztus 11. 10:06

Egy új kutatás szerint, a veszélyes kígyók kiszúrásának képessége alakíthatta főemlős őseink látórendszerét

Az evolúciós fegyverkezési versenyben, a főemlősök folyamatosan tökéletesítették látásukat, hogy könnyen kiszúrhassák és elkerülhessék a kígyókat, mivel azok egyre veszélyesebbek lettek - sugallja Lynne Isbell, viselkedéskutató ökológus.

A kezdeti változás a főemlősök szemében akkor ment végbe, amikor őseinknek meg kellett küzdeniük a növekvő kígyókkal. Ez talán 90 millió évvel ezelőtt ment végbe - mondja a kutató. A végkifejlet az lett, hogy a főemlősök szemei a fej elülső részére kerültek, míg az emlősök nagy része továbbra is fejük két oldalán viselte szemeit. Az előre tekintő szemek viszont jobb mélyérzékelést tesznek lehetővé.Amikor körülbelül 60 millió évvel ezelőtt kifejlődtek a mérges kígyók, a főemlősök vizuális rendszere tovább finomodott.

A modern emlősök körülbelül 100 milló évvel ezelőtt jelentek meg először. A kígyók voltak talán az első, fő ragadozóik - ugyanis elég nagy szájuk volt ahhoz, hogy megegyék azon emlősöket, melyek az akkori időből fennmaradt, fosszilis maradványokban is láthatóak. A kígyók számtalan módot fejlesztettek ki a táplálék megszerzésére, többek között az állkapocs kiakasztását, mellyel el tudnak fogyasztani bizonyos emlősöket.

A mérges kígyók pedig ezen is túl tettek, és arra ösztökélték a főemlősöket, hogy tökéletesedjenek és könnyebben kiszúrják a ragadozókat, például kiváló színlátással és mintafelismeréssel. Egyes emlősök fiziológiai rezisztenciát fejlesztettek ki a kígyóméreggel szemben, ám csak a főemlősök járták be a vizuális tökéletesedés útját úgy, hogy erősítették látórendszerüket, így ki tudták szúrni a kígyókat - mondja Isbell.

A jó látáshoz a főemlősöknél még nagyobb agy, valamint fogásra alkalmas kezek és lábak fejlődtek ki. A kutatók úgy gondolták, hogy ezen jellegzetességek együtt fejlődtek ki, mivel a korai főemlősök kezeiket és szemeiket használták a rovarok, vagy a még kisebb préda felkutatására és megragadására.

A neurológiai tanulmányok azonban azt sugallják, hogy a látórendszer valójában a "félelemmodulhoz" kapcsolható. Ez az emlősöknél olyan agyi területek csoportja, melyek szerepet játszanak az éberség, a félelem, a tanulás és egyéb, viselkedésbeli jellegzetességekben. Ha az ember az agyat vizsgálja meg, néha olyan sejteket talál, melyek olyan jelzésekre válaszolnak, amelyek kígyókat reprezentálhatnak, mint a gyémánt alakú mintázat - mondja a kutató.

A macskák például olyan sejtekkel rendelkeznek látórendszerükben, melyek kifejezetten olyan alakokat részesítenek előnyben, amelyek a kígyók pikkelymintázatára hasonlítanak. Minden emlős érzékeny a kígyókra, agyuk pedig úgy formálódott, hogy lehetővé teszi a hüllők érzékelését.

Azon főemlősök, melyeket kevésbé veszélyeztettek a kígyók, nem is rendelkeznek olyan jó látással - mondja Isbell. Ez további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kígyók igen fontos szerepet töltöttek be a főemlősök látórendszerének evolúciós fejlődésében.

Isbell azonban figyelmeztet, hogy hipotézisével nem magyarázható meg az emberi látás kifejlődése. A kutató ugyanis kifejezetten a majmokra fókuszált, az ember vizsgálata egyéb tényezőket is felvet és sokkal bonyolultabb.

További hírek a tudomány világából!

• Veszélyes kígyók segíthették a főemlősök látásának fejlődését
  Concertók születnek a vulkánok mozgásaiból
  Felhős Karélia, napos Ladoga - Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
  

  Az ismertetést Madagaszkár félmajmaival, a maki félékkel kezdjük meg (Lemuridae), ahová a félmajmok rendjének legtöbb faja tartozik. A régi rómaiak az elköltözött lelkeket nevezték lemuroknak, s azt hitték, hogy a jók a ház és család védőszellemei maradnak, a kóborló gonosz lelkek ellenben folyton nyugtalanítják a halandó embert; az állatok éjjeli életmódja és pokoli ordítozása az, aminek nevüket köszönik. Madagaszkár maki-féléi után (Lemurinae és Indrisinae alcsaládok), amelyekhez mi a véznaujjú makit is hozzácsatoljuk, mint a Daubentoniinae alcsalád tagját – az afrikai-ázsiai félmajmokkal fogunk foglalkozni, melyeket ma Nycticebidae néven foglalunk össze, és végül befejezzük a koboldmakival (Tarsiidae család), amely sok tekintetben külön helyet érdemel, mert bizonyos sajátságaiban a majmok felé közeledik.

  A maki-félék mind erdei lakók; előnyben részesítik azokat az erdőket, amelyek áthatolhatatlanok és gyümölcsben, rovarokban gazdagok; az ember közellétét nem kerülik, de nem is keresik. Többé vagy kevésbbé valamennyien éjjeli állatok, amelyek a nappalt az erdő legsötétebb részében, vagy faodvakban, sajátságosan összekuporodott helyzetben alusszák át. Ilyenkor hátuljokon ülnek, kezükkel az ágakba kapaszkodnak, fejüket elülső végtagjaik közé eresztik és farkukkal körülcsavarják. Némelykor két állat közösen göngyölödik össze s farkukkal kölcsönösen körülkulcsolják egymást. Ha egy ilyen szőrgolyót megbökdösünk, egyszerre csak két fej bukkan elő s nagy szemeket meresztve bámul a zavaróra.

•  
•  

Küldje tovább hirado.hu/National Geographic