Legyek

A kétszárnyúak közé tartozó legyek zömök, vaskos felépítésű, rövid csápú rovarok. Az erősen páncélozott testű bogarakkal szemben kültakarójuk viszonylag gyengébb, kitinjük sokkal vékonyabb. Csak egy pár, azaz két szárnyuk van, a hátulsó pár szárnyuk teljesen visszafejlődött és kis bunkóban végződő nyeles képletté, ún. billérré alakult. Ennek ellenére a kétszárnyúak (Dipterák), így a legyek is igen jól repülnek.

A fej viszonylag nagy, szabadon mozgatható, és a torral vékony, rövid, nyakszerű szakasz köti össze. A fej oldalnézetben négyszögletes, vagy kerekded, a szívó szájszerv lefelé irányul.

Az összetett szemek igen jól fejlettek, sokszor csaknem az egész fejet a két nagy összetett szem foglalja el, melyek mellett három pontszem is található. A csápok igen változatos megjelenésűek és fejlettségűek, elsősorban a mechanikai ingerek felfogására szolgálnak. A legyek mindhárom lábpárján a karom között rendszerint tapadókorong is található, amelyek segítségével a síma felületeken is képesek járni.

Fejlődésük teljes átalakulással történik. A lárvák, amelyeket nyüveknek neveznek, lábatlanok. Négy lárvastádium követi egymást. A legtöbb faj lárvája bomló szerves anyagokkal táplálkozik. Bábjuk jellegzetes tonnabáb.

Házi légy
(Musca domestica)

Szerepe közegészségügyi szempontból azért kiemelt, mivel az egyéb élelmiszerlátogatókhoz képest a legtöbb helyen és a legnagyobb számban előforduló rovar.

Biológia

Jellegzetes alakja és életmódja miatt elég könnyen felismerhető.

6-8 mm hosszú, sötétszürke rovar. A nőstény általában 100 petét rak le csomókban, egy hónapos élete során kb. 6-800-at. A peterakási ingert a bomló szerves anyag szaga váltja ki. Petéit főleg sertés-, ló-, vagy borjútrágyába helyezi, ennek hiányában konyhai szemétre rakja. A lárvák a meleg, erjedésben levő anyagban 30-35 °C hőmérsékletű helyen gyűlnek össze és szerves anyaggal táplálkoznak. Bebábozódás céljából hűvösebb helyekre, vagy a földre vándorolnak. Fejlődési ideje a hőmérséklettől függően 8-14 nap között mozog.

Elszaporodásának lehetősége a jelentős peteszám a meglehetősen rövid fejlődési idő miatt, – a többi rovarhoz viszonyítva – igen nagy. A legyek nagyságát és elszaporodását a tenyészőhely, a táplálék mennyisége és minősége határozza meg.

A megtermékenyített nőstények telelnek át és elszaporodásuk tavasszal ezekből a példányokból indul meg.

Mindenevő és mivel csak oldott anyagokkal képes táplálkozni, ezért folyadékigénye igen nagy. A szilárd táplálékot nyálával, vagy hányadékával hígítja fel. Leginkább az édességeket kedveli, de a különféle szerves anyagokat (pl. trágyát, ürüléket, szemetet) nemcsak peterakás, hanem táplálkozás és folyadékpótlás céljából is felkeresi.

A meleget és a napsütést kedveli, az árnyékos és huzatos helyeket kerüli. Szabadban csak igen jó időben tartózkodik és oda főleg peterakás céljából igyekszik kijutni. A lábain levő karmok, tapadókorongok és ragadós szőrök teszik lehetővé, hogy az ablakon és a mennyezeten is jól tud mászni. Bélcsatornáján a kórokozók változatlanul áthaladnak. Ürülékét különféle helyekre (pl. élelmiszerre, falra stb.) naponta kb. 20 alkalommal üríti.

Élettartama a hőmérséklet függvénye, nyári átlag melegben 2-4 hétig él, de ősszel, szobahőmérsékleten 3 hónapig is elélhet.

Aktívan terjed. Rendszerint tenyészőhelye közelében tartózkodik, attól kb. 1,5-2 km-re távolodik el.

Szinantróp legyek

Az ember közelében élő, a házi légytől eltérő életmódú fajokat gyűjtőnevükön szinantróp legyeknek nevezzük, amelyek közül csak a legfontosabbakat ismertetjük.

Biológia

Közös tulajdonságuk, hogy számukra az időjárás viszontagságai elől az emberi település nyújt védelmet, táplálékszükségletüket döntően élelmiszer fedezi, fejlődésükhöz szükséges tenyészőhelyeket pedig különféle élelmiszerek, esetleg az ember ürüléke biztosítja. Elszaporodásuk mértékét speciális tenyészőhelyük mennyisége határozza meg.

Életük legnagyobb részét a ház környékén, a szabadban töltik, de táplálkozás, vagy peterakás céljából a lakásba rendszeresen berepülhetnek. Repülési távolságuk a házi legyekhez viszonyítva sokkal nagyobb, így tenyészőhelyeiktől több kilométer távolságra is eljuthatnak.

Selymes döglégy
(Lucillia sericata)

7-10 mm nagyságú, ragyogó aranyzöld potrohú, kékeszöld torú, fekete lábú. Lárvái főleg hullában, dögben, a rothadás késői szakában kb. 2 hét alatt fejlődnek. Elsősorban hússal és ürülékkel táplálkozik, de gyümölcsöt is fogyaszt.

Melegkedvelő, jó szaglású, gyorsan repül, a lakásba főleg zivataros időben téved be.

Kék dongólégy
(Calliphora vicina)

8-12 mm nagyságú, acélkék színű. Petéit, kb. 500 db-ot bomló állati anyagra, elsősorban húsra és dögre rakja. Fejlődési ideje 4 hét. Gyakran látogat fertőzött anyagot, széklettel is táplálkozik Szőrös testén sok kórokozó tapadhat meg.

Közönséges húslégy
(Sarcophaga carnaria)

7-20 mm nagyságú, szürke színű, potrohán sakktáblaszerű, kockás rajzolattal. A nőstény élő lárvákat rak le, a friss húst „beköpi”. A lárvák gyorsan fejlődnek. A húst, a gyümölcsöt és a székletet egyaránt szívesen keresi fel.

Csillárlégy
(Fannia canicularis)

4-6 mm nagyságú, karcsú, szürke színű. Lárvái a konyhai szemétben, dögben és székletben fejlődnek. Tavasszal és nyár elején a helyiségekben igen gyakori, de az emberre nem száll rá.

A hím rendszerint a lámpa, csillár körül ide-oda cikázva kering, innen kapta nevét is. Nappal csak rövid időre pihen meg, éjszaka üldögél a csilláron, ahol apró, fekete ürülékét is hagyja.

Kerítéslégy
(Muscina stabulans)

6-8 mm nagyságú, szürke színű, a házi légyhez hasonló. Lárvái kb. 1 hónap alatt a trágyában, szemétben, gyümölcsben és húsban fejlődnek. Az élelmiszereket és a székletet egyaránt látogatja. A lakásba aránylag ritkán téved be.

Sajtlégy
(Piophila casei)

3-5 mm nagyságú, apró, fényes fekete színű. Kitűnő szaglása van, az avasodó, zsíros anyag messziről odacsalja. Petéjét érettebb sajtba, zsíros húsba rakja, de azok dögön és emberi hullában is megtalálhatók. A lárva 1-2 nap múlva kel ki, fehér színű, 1 cm nagyságú, rendkívül mozgékony, 10-20 cm távolságra is ugróképes (sajtkukac).

Közönséges muslica
(Drosophila melanogaster)

Igen apró termetű, 2-4 mm nagyságú. Petéit a szeszes erjedésben lévő gyümölcsre, gyümölcsnedvekre, befőttekbe, néha a házi szemétbe rakja le. A lárvák az erjedő, ecetesedő, rothadó anyagban (pl. sörben, borban, gyümölcslében, szeméttartóban stb.) 1-3 hét alatt fejlődnek ki. Egyes helyeken hihetetlen mértékben elszaporodhat.

Csótányok
(Blattidae)

Erősen lapított testű, ovális körvonalú rovarok. Testalkatuk alkalmas arra, hogy nappal szűk hézagokba, rejtekhelyekre húzódjanak. A fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak.

Szárnyuk (különösen a nőstényeknek) gyakran csökevényes. Korlátozott repülőképességüket nem használják eléggé ki.

Lapított, háromszög alakú fejük szabadon mozgatható. A fej két oldalán meglehetősen nagy, összetett szemek találhatók, amelyek felbontóképessége csekély, inkább csak a sötétben való tájékozódásra szolgál. A szemek között, a homlokon erednek a test hosszát rendszerint elérő, vékony, serteszerű csápok. Táplálékukat a csápokon levő szaglószerveik segítségével találják meg. A lábak egyszerű, hosszú járólábak. Járásuk fürge, fordulékony és igen gyors.

Rágó szájszerveik vannak, mindenevők. Potrohukon illat-, bűz- és egyéb mirigyek találhatók. Petéiket petetokban helyezik el.

Hazánkban az ember közvetlen közelében az alábbi meleg égövről származó csótányok fordulnak elő:

Német csótány
(Blattella germanica)

Konyhai csótány
(Blatta orientalis)

Amerikai csótány
(Periplaneta americana)
(ritkán fordul elő)

Biológia

A petetokban elhelyezkedő peték száma a fajtól függően 12-56 között változik.
A német csótány tulajdonsága, hogy a petetokot a lárvák kikeléséig, 3-4 héten keresztül magával hordja. A konyhai csótány és az amerikai csótány viszont a petetokot csak 1-6 napig cipeli, ezt követően elhullajtja, amelyből a lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki.

Legrövidebb fejlődési ideje (0,5-1 év) a német csótánynak van, a másik két faj 1-3 év alatt válik ivaréretté.

Aktivitási idejük alatt állandóan táplálék után kutatnak, ilyenkor igen nyugtalanok, egy-egy helyen csak rövid időt töltenek, táplálkozásukat gyakran megszakítják. Mindenevők, a növényi és állati eredetű élelmiszert egyaránt elfogyasztják. Az éhezést jól tűrik, táplálék nélkül hetekig is életben maradnak. Folyadékigényük igen nagy, a szomjazást nehezen viselik el, víz hiányában napok alatt elpusztulnak.

Melegigényesek, a 25-30°C hőmérsékletű helyeket kedvelik. Kitűnően másznak, a fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak.

Helyiségben a német csótány mindenhol előfordulhat, de főleg a magasabb helyeken tartózkodik, a másik két faj viszont inkább a padlószinthez közel, esetleg a lefolyókban, csatornákban tartózkodik.

Terjedésük döntően passzív módon történik, amikor a csótány, vagy annak petetokja élelmiszerrel és azok csomagolóanyagával kerül be a helyiségekbe. Az épületen belül a csővezetékek mentén, a szerelőszintek között, függőleges irányban aktívan is terjedhetnek.

A táv- és központi fűtés, illetve az állandó meleg igen kedvező feltételeket teremt elszaporodásukhoz. Rejtett életmódjuk miatt előfordulásukról csak akkor szerzünk tudomást, ha éjszaka a vizes helyiségekben (pl. konyhában, fürdőszobában, WC-ben) felkapcsoljuk a villanyt, illetve rejtekhelyükön megzavarjuk a csótányokat.

Hangyák
(Formicidae)

Kis termetű, hártyás szárnyú rovarok, testhosszuk igen gyakran csak 1-2 mm. Potrohuk a torral nyélen át 1-2 bütyökkel ízesül. Fullánkja csak kevés fajnak van.

Társas életűek, kisebb-nagyobb családokban, „államokban”, ún. bolyokban élnek.
A hímek és a nőstények szárnyasok, a dolgozók és a katonák tökéletlen ivarszervű nőstények, mindig szárnyatlanok, fullánkjuk, vagy a potroh végén hangyasavtermelő mirigyük van. A dolgozók egyazon fajon belül is többalakúak lehetnek, szervezetük többféle feladat ellátására módosulhat. E „kasztok” valamelyikébe való tartozás a lárvakorban kapott táplálék eredményeként jön létre. A hangyák körében bizonyos munkamegosztás tapasztalható. A petéket a megtermékenyítés után szárnyukat levetett anyák, a „királynők” termelik. A nagy szemű hímek feladata kizárólag az anya megtermékenyítése. A boly védelméről a katonák gondoskodnak, az ivadékok és az anya táplálása a dolgozó hangyák kötelessége.

Teljes átalakulással fejlődnek. A lárvák bebábozódáskor többnyire finom burokkal,
ún. kokonnal veszik körül magukat. Ezeket szokás tévesen hangyatojásnak nevezni.

Rejtett életmódot folytatnak, a helyiségekben található hangyák mindig a dolgozók.

A dolgozókat táplálkozási szokásuk viszi a házakba és a lakásokba. Amennyiben ott gazdag táplálékforrást (pl. cukrot, szirupot, vagy hasonló édes élelmiszert stb.) találnak ezt a többiek tudomására hozzák, melynek következtében a táplálék és a fészek között közlekedve viszonylag nagy tömegben jelenhetnek meg.

Az ember környezetében legnagyobb gondot a fáraóhangya okozza, de alkalmanként a házi hangya, a kis fekete hangya és a gyepi hangya is előfordulhat.

Fáraóhangya
(Monomorium pharaonis)

Meleg égövről származó, trópusi rovar, hazánkba az 1970-es években hurcolták be.

Biológia

A nőstény (királynő, anya) 3,5-5 mm hosszú. Szárnyai vannak, amelyeket a sikeres párzás után elveszít. A hímek 3-4 mm nagyságúak, feltűnően feketék és mindig szárnyasak. A legnagyobb tömegben előforduló, szárnyatlan, 2-2,5 mm hosszú dolgozók igen vékony testalkatúak, vörösessárga színűek, sötétebb hátsó testvéggel. Szembetűnő, hogy a potroh szelvényei a torral kettős bütyökkel ízesülnek.

Az anya életében több száz petét rak le, melyekből a lárvák 5-6 nap alatt kelnek ki.
A lárvák fejlődéséhez 26 °C hőmérséklet és 80 %-os relatív páratartalom az optimális, ezen körülmények között a pete lerakásától az imágó megjelenéséig 35-42 nap telik el. Kedvezőtlen környezeti tényezők között a fejlődés időtartama elhúzódik. A dolgozók
50 napig, a hímek 2-3 hétig, az anya átlagosan 270 napig él.

Sok hangyafajtól eltérő tulajdonsága, hogy egy-egy fáraóhangya bolyban igen sok, néha több száz királynő élhet együtt, melynek feladata az utódok biztosítása. A hímek szerepe a királynő megtermékenyítésében van. A dolgozók a királynőket és a hímeket táplálják, az utódokat gondozzák. Mindenevők, bármely élelmiszert elfogyasztanak.

A bolyból szerveződnek egy, vagy több királynővel az ún. leánykolóniák, amelyek az eredeti bollyal továbbra is laza kapcsolatban maradnak.

Kolóniáját az épület falában alakítja ki, különösen a fűtő- és melegvízvezeték közelében, amely az optimális környezeti feltételeket biztosítja. Egyes esetekben a különféle berendezési tárgyakban (pl. szekrényben, ágyneműtartóban stb.) esetleg a hosszú ideig tárolt élelmiszerekben is képződhetnek bolyok. Tűvékonyságú járatai a csempefúgákban, a konnektordobozok és villanyvezetékek közelében, illetve a csővezetékek mentén, azok áttörési helyén vannak.

Az épületbe kizárólag passzív úton, a berendezési tárgyakban, vagy az élelmiszerekben levő bolyokkal jut be. Az épületek egyes szintjei között, a csővezetékek mellett aktívan terjed tovább.

Jelenlétét parányi mérete miatt csak akkor fedezzük fel, amikor már jelentős mértékben elszaporodott.

Házi hangya
(Lasius emarginatus)

Élelemszerzés céljából különösen ősszel és tavasszal főleg a kertes házakban fordul elő.

Biológia

A nőstény 7-9 mm, a dolgozó 3-4 mm hosszú, vörösbarna színű. Elsősorban a szabadban, a ház mellett a földben fészkel, de bolyát korhadt fában, földbe helyezett farönkök alatt és falrepedésekben is kialakítja, amelyben egy anya és több ezer dolgozó van.

Mindenevő, szabadban főleg a levéltetvek nedvét fogyasztja, a lakásban azonban bármely élelmiszerrel táplálkozhat. A száraz, meleg helyeket kedveli.

Aktívan terjed, a lakásba bevándorol, de be is hurcolható (pl. cserepes növénnyel).

Kis fekete hangya
(Lasius niger)

Igen gyakori. Elsősorban a szabadban fordul elő, az épületekbe kizárólag táplálékért jár be. Az épületek körül a boly bejárata a felszínre hordott kis földkupacokról könnyen felismerhető.

Biológia

3-5 mm hosszú, legtöbbször fekete, de gyakran feketés-barna színű. A nőstény párzás után vagy a régi kolóniához tér vissza, vagy egy kő alatt alagutat ás, ahol áttelel. Tavasszal kezdi meg a peterakást. A peték 22-28 nap múlva kelnek ki. A lárvákat 16-28 napos fejlődési idejük alatt a királynő nyálmirigye váladékával táplálja. A következő generációt és az anyát a dolgozók gondozzák és etetik. Szabadban elhullott rovarokkal, virág-nektárral, illetve a levéltetvek által kiválasztott mézharmattal táplálkoznak, ezért „gondozza”, majd feji a levéltetveket. Épületekben viszont az édes élelmiszereket fogyasztják, ahova aktívan, a falak repedésein keresztül, a téglák között jutnak be.

Gyepi hangya
(Tetramorium caespitum)

Élelmiszer-raktárakban és a kertes házakban fordul elő. Ezeket a helyeket élelemszerzés céljából különösen ősszel és tavasszal keresi fel.

Biológia

A nőstény 6-8 mm, a dolgozó 2-3 mm hosszú. Színük a világosbarnától a feketéig változik. Fészkét – amelyben csak egy anya található – a házon kívül a föld alatt, korhadt fában, falrepedésekben alakítja ki. Legtöbbször népes bolyokban él. Általában nyáron rajzik, de fűtött helyeken már kora tavasszal is jelentős mértékben elszaporodhat.

Szabadban rovarokkal és édes nedvekkel táplálkozik, helyiségekben az élelmiszereket kedveli.

Aktívan terjed, a lakásba bevándorol, de különféle élelmiszerekkel be is hurcolható.

Pikkelykefélék
(Lepismatidae)

A pikkelykefélék testét pikkelyek fedik. A rovar szép csillogását adó ezüstös por lepereg a testről.

Jellemző a szárnyak teljes hiánya, valamint a test végén meredező három hosszú, serteszerű függelék. Az oldalsók farktoldalékok, a középső pedig a végfonál.

Mindig egy pár hosszú, fonalszerű, ostorcsápjuk van. A fejen rágó szájszervek találhatók. Egyszerű szemeik vannak, amelyek rejtett életmódjuknak megfelelően fejlődtek ki.

Kifejléssel fejlődnek. A három torszelvény egyformán jól fejlett, és egy-egy pár ízelt lábat visel. Helyüket futással változtatják.

A gyakorlat szempontjából az ember közvetlen környezetében, a lakásban élő két fajt tárgyaljuk.

Ezüstös pikkelyke
(Lepisma saccharina)

Biológia

8-12 mm hosszú, répa alakú, szárnyatlan.

A nőstény életében 100-nál több petét rak le egyenként, vagy kis csomókban. Fejlődése elég lassú, viszont hosszú ideig, évekig él. Nappal keskeny hasadékokban bújik meg, csak a sötétet kedveli, ekkor jár táplálék után. Mindenevő, de főleg keményítőtartalmú élelmiszereket fogyaszt. Csak a nagyobb páratartalmú helyiségekben, kissé nyirkos épületekben szaporodik el a lakásokban, különösen a vizes helyiségekben (pl. konyhában, fürdőszobában, WC-ben) található meg.

Kemencehalacska
(Thermobia domestica)

Biológia

10-15 mm hosszú, sárgarépa alakú, szárnyatlan, hosszúkás, sötétszürke, foltokkal tarkázott.

A nőstény életében 100-nál több petét rak le, egyenként, vagy kis csomókban. Lassan fejlődik és szaporodik, de hosszú ideig, évekig él. A száraz meleget kedveli. Optimális hőmérséklete 38 °C, de az 50 °C-ot is egy óra hosszat eltűri.

Liszttel, kenyérrel és egyéb növényi anyagokkal táplálkozik, de elhalt fajtestvéreit is elfogyasztja. Az élelmiszerekben alig tesz kárt.

Elsősorban sütődében, a kemencék közelében található, ahonnan a neve is származik, konyhákban pedig a tűzhelyek mellett fordul elő.

Kecskedarázs
(Paravespula vulgaris)

A darazsak (Vespidae) nagy termetű, hártyás szárnyú rovarok, testük fekete-sárga rajzolatú és a méhekkel ellentétben csak gyengén szőrös.

Összetett szemeik belső oldalukon, azaz a csápok tövénél többé-kevésbé erősen beöblösödtek, nagyjából vese alakúak. A beöblösödés színe fajok szerint változik. Csápjaik térdesen hajlítottak. Igen fejlett rágóik vannak, amelyek főleg a zsákmányszerzés eszközei, de nagy szerepet játszanak a fészek építésében is. Teljes átalakulással fejlődnek.

A darázs fullánkját nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. Mivel a potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, a darázs minden irányban hathatósan használja fegyverét. Ingerlékenyek, fullánkjukat főleg veszély esetén, gyakran nemcsak végszükségben használják.

A társas darazsak államokban, egyéves családokban élnek. Csak a nőstények telelnek át. Államaik azonban nem érik el a hangyák és a méhek államainak nagyságát, és még kevésbé azok magas fokú szervezettségét. Az államokban bizonyos kasztok alakulnak ki, itt is beszélhetünk királynőkről, hímekről és dolgozókról. Egy államhoz csupán egy királynő tartozik. A fészek, ahol az államot alakítják ki, fajok szerint más-más alakú és elhelyezkedésű. Építőanyagul mindig növényi anyagok, elsősorban farostok szolgálnak.

A környezetünkben előforduló darazsak közül a kecskedarázsnak van jelentősége, mivel testfelülete az élelmiszer-látogatók közül mikrobiológiai szempontból a legszennyezettebb.

Biológia

A kecskedarázs 15-20 mm hosszú, hártyásszárnyú, fekete-sárgás rajzolatú. Fullánkja a méhekéhez hasonló, amelyet főleg veszély esetén használ.

Elsősorban ragadozó életmódot folytat, rovarokkal táplálkozik, de húst és gyümölcsöt is szívesen fogyaszt.

Bolyban él, amelyben egy anya (királynő) és több ezer darázs tartózkodik. Kizárólag a megtermékenyített anya telel át, a többi darázs ősszel elpusztul. Tavasszal, általában áprilisban az áttelelt anya 4-6 héten keresztül fészkét növényi anyagokból, elsősorban farostból egyedül építi és lárvái táplálkozásáról is maga gondoskodik.

Fészkét a padláson, ablaktokok és fal találkozásánál, a föld alatt, vagy a növényzeten (bokrokon) alakítja ki.

Közönséges fülbemászó
(Forficula auricularia)

A fülbemászók (Forficulidae) teste karcsú, erős, többé-kevésbé lapított, sima, fényes felületű. Általában egyszínűek, testüket világosabb foltok ritkábban tarkítják. Futásuk fürge és gyors.

Fejük nagyjából szív alakú, szabadon mozgatható. Szájszerveik rágó típusúak. Összetett szemeik oldalt fekszenek, pontszemeik nincsenek. Látásuk nem éles, szemeik viszont kitűnően alkalmasak a csekély fény összegyűjtésére, az alkonyi látásra, amely éjjeli életmódjukhoz elengedhetetlen. Fonál-, vagy zsinórszerű csápjaik a szemek előtt erednek, gazdagon tartalmaznak tájékozódásra szolgáló, tapintást érzékelő sejteket.

Kifejléssel fejlődnek. Szárnyaik részben hiányoznak, az elsők pikkelyszerűek, a hátsók hártyásak. A szárnyak a szárnyfedő alatt fekszenek. Gyengén repülnek.

Potrohuk végén hatalmas, fogószerű, többé-kevésbé befelé görbült fartoldalékot viselnek. A fogók arra szolgálnak, hogy egyrészt az állat potrohát felfelé és előre hajtva velük húzza ki a szárnyát a szárnyfedő alól, másrészt pedig az állat a zsákmányt ezzel nyújtja előre a szájszerveihez. A potrohon bűzhólyagok találhatók. A karbolszagú, folyékony váladék ellenségeik távoltartására szolgál, és ezt veszély esetén 50-100 mm távolságra is ki tudják lövellni.

Gyakorlati jelentősége a közönséges fülbemászónak van, amely nevét arról a hiedelemről kapta, hogy az ember fülébe mászik.

Biológia

A közönséges fülbemászó 10-15 mm hosszú, rozsdabarna színű, fényes felületű. Potroha végén két hatalmas fogószerű toldalékot visel.

A nőstény petéit tavasszal egy csomóban a földbe vájt lakócsövekbe rakja, azokat rendszeres időközökben megforgatja és végignyalogatja, hogy a gombásodástól és a kiszáradástól megóvja. Fejlett ivadékgondozására jellemző, hogy lárváit, mint tyúk a csibéit gondozza, féltve őrzi azokat minden támadó, vagy betolakodó ellen.

Elsősorban szabadban él, általában a 3-18 °C közötti hőmérsékletű és a 70-90 % relatív páratartalmú helyeken szaporodhat el. Rejtett életmódot folytat, a nappalt rendszerint csoportosan rejtekhelyén (talajrepedésekben, avar és kéreg alatt, kövek és nedves rongy között) tölti, alkonyatkor felélénkül, és éjszaka jár táplálék után. Előszeretettel pusztítja a környezetében található levéltetveket, rovarpetéket és hernyókat.

Zárt térbe leggyakrabban az élelmiszerrel hurcoljuk be, de a kertből oda be is vándorolhat. A földön heverő nyirkos ruhanemű (törülköző, konyharuha) alatt kedvező búvóhelyet talál.

Házi tücsök
(Acheta domestica)

A tücsökfélék (Gryllidae) teste rendszerint hosszúkás, oldalt kissé lapított, de lehet rövid és hengeres is. A rovartest hármas tagolódása, a fej, tor és a potroh igen jól felismerhető. Általában két pár szárnyuk van. Három pár lábuk különböző hosszúságú, a harmadik pár hatalmas ugrólábakká alakul. Meglehetősen egyformák, többé-kevésbé sötét színűek, ami rejtett életmódjuk következménye.

Fejük nagy, domború, de minden oldalra könnyen mozgatható. Az összetett szemek a fej felső oldalán találhatók. A csápok a homlokon erednek, és igen hosszúak. Erős rágó szájszerveik jól fejlettek.

A legtöbb faj melegkedvelő. A hosszabb ideig tartó éhezést nehezen tűrik, táplálékhiány esetén már néhány nap alatt elpusztulnak. Repülés közben csattogó, kereplő, surrogó, vagy pattogó zajt hallatnak. A hímek hátsó szárnya tövén ciripelő szervek vannak, amelyek hangja és szólama a fajra igen jellemző.

Gyakorlati jelentősége miatt a meleg égövről származó házi tücsökkel foglalkozunk.

Biológia

10-22 mm hosszú, sárgásbarna, fejét és testét elmosódott rajzolat díszíti.

A nőstény kb. 100 petét rak le hengeres tojócsövével a padlórésekbe, szemétbe,
kb. 15 mm mély lyukakba, ahol a lárvák kb. 1 hónap múlva kelnek ki. A kifejléssel fejlődő lárvák szárnyatlanok és fejük aránylag nagyobb. Fejlődési idejük (a hőmérséklettől függően) 2-6 hónap.

Ősszel a tücskök nagy része igyekszik a környező épületekbe bevonulni, de az erjedésben levő, meleg szemétdombokon is át tud telelni. Aránylag gyorsan szalad, rövid megállásokkal. Veszély esetén ugrik is, egymás után 10-15 rövidebbet. Nehéz megfogni, mert minden ugrása más irányú. Éjszakai ciripelése igen jellemző.

Konyhákban és lakásokban is előfordulhat, de a régimódi kőépületekben gyakrabban telepszik meg. Épületen kívül a szabadban is megél, a szemétdombokon, szeméttelepeken szaporodhat el.

Papírba, szövetbe, fába lyukakat rág. Az élelmiszerekben nagyobb kárt nem okoz, tápláléka inkább csak hulladék. A tárolt, vagy kész élelemből keveset dézsmál, inkább a puhább élelmiszert kedveli, mint a száraz, kemény anyagokat. Ciripelésével zavarja a nyugalmat.

A helyiségekbe aktívan jut be. Meleg égövről bevándorolt rovar.

Az oldal az
"Az egészségügyi kártevők biológiája és az ellenük való védekezés"
 (dr. Erdős Gyula - dr. Koncz Ágnes - Gállfy György)
 című  jegyzet anyagának a felhasználásával készült

Emberen élősködő tetvek

Biológia

A három tetű csak két fajt képvisel, mert a ruhatetű és a fejtetű egy faj két változata, ugyanis külsőleg és testfelépítésükben majdnem egyformák, előfordulási helyükben, valamint életmódjukban térnek el egymástól. A lapostetű külön fajt alkot.

A nőstény tetvek életük (2-4 hét) folyamán 40-200 (átlag 100) petét raknak, melyet serkének nevezünk. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható cementszerű anyaggal rögzíti. Az első hónap végére egy nőstény ivadékainak száma kb. 150, a második hónap végén azonban akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés a látszólag alacsony peteszám ellenére is aránylag gyorsan bekövetkezhet.

Kifejléssel fejlődnek. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így szinte letéphetetlenül rögzítik magukat a vérszívás idején.

Tájékozódásuk azonban csökevényes, csak a fényt és árnyékot megkülönböztető szemeik mellett jól fejlett hőérzékük és szaglásuk szolgálja. Fénykerülők, de a fény életüket nem zavarja.

A külső behatásokkal szemben igen ellenállóak, a szárazságot jól tűrik, és vízbe merítve napokig sem pusztulnak el. Különösen kedvelik a 30-33 °C hőmérsékletű helyeken. A hőmérséklet ingadozására eléggé érzékenyek, ezért olyan tartózkodási helyet keresnek ahol állandóan egyenletes a hőmérséklet. Peterakásuk és fejlődésük 20 °C alatt leáll.

A fagy sem tesz kárt bennük -10, -20 °C hőmérsékleten napokig életben maradnak.
Érzékenyek viszont a magas hőmérsékletre, 50 °C-on percek, 60 °C-on másodpercek alatt a tetvek és a serkék egyaránt elpusztulnak.

Az éhezést rosszul tűrik, főleg a lárváknak nagy a táplálék igénye. A ruha- és a fejtetű naponta 6-12 alkalommal szív vért, a lapostetű viszont szinte állandóan táplálkozik. Szobahőmérsékleten táplálék nélkül napok alatt elpusztulnak.

A ruha-, fej- és lapostetű eltérő sajátosságai a következők.

Ruhatetű
(Pediculus humanus humanus)

2,5-4,5 mm nagyságú, ovális alakú, szürke színű. Igen mozgékony. Serkéit az alsó- és felsőruha, test felé eső ráncaira, varrásaira, a textília szálaira rakja, de igen gyakran a végbél körüli piheszőrökön helyezi el. Általában ott tartózkodik, ahol a ruha legszorosabban simul a testhez, magán a testen rendszerint csak vérszíváskor található.

Terjedésére az aktív vándorlás a jellemző. Ha a testhőmérséklet emelkedik (láz), a test felszínéréről és a fehérneműből a külső rétegekbe vándorol, majd a ruházatot elhagyja és új gazdát keres. Ugyancsak elhagyja a levetett és kihűlt ruházatot. Szétmászik és a földre kerülve vérszívás céljából az emberre igyekszik felkapaszkodni. Ruhatetves egyén környezetében tehát mindenkit fenyeget a tetvesség veszélye. Ez a veszély különösen ott nagy, ahol a tetves személy vetkőzik (pl. orvosi rendelőben, kórházban, fürdőben, tömegszálláson stb.).

A ruhatetű járványügyi jelentőségét tehát e jellegzetes biológiai tulajdonságai magyarázzák.

Fejtetű
(Pediculus humanus capitis)

2,5-4,5 mm nagyságú ovális alakú. Színe alapjában véve szürke, de az a haj színétől függően változhat. Serkéit a hajas fejbőr és a haj határán helyezi el, előszeretettel a halánték- és tarkótájon. Mivel a haj havonta kb. 1 cm-t nő, ezért a serkék fejbőrtől való távolságából a fertőzés kezdetére következtetni lehet.

Elsősorban a hajas fejbőrön tartózkodik, de alkalmilag egyes használati tárgyakon
(pl. fésűn, kefén, sapkán, fejkendőn stb.) is megtalálható.

Emberről emberre nem vándorol, döntően közvetlen érintkezéssel (pl. fej összedugással, birkózással, sugdolózásssal), illetve jellegzetes használati tárgyak közvetítésével terjed.

Lapostetű
(Phthirus pubis)

1-2,5 mm nagyságú, négyszögletes alakú, szürke színű. Főleg a szeméremszőrzeten tartózkodik, de alkalmilag a szemöldökön és a szempillán is található. Serkéit ugyan-ezekre a helyekre rakja.

Nem szívesen mozog, napokig egy helyben, a szőrszálakba kapaszkodva tartózkodik és ugyanarról a helyről szív vért. A táplálék hiányára a legérzékenyebb. A ruha- és fejtetűhöz képest fejlődése lassúbb, ezért szaporodása is mérsékeltebb.

Emberről emberre nem vándorol, kizárólag közvetlen úton (pl. nemi érintkezéskor, együtt alváskor stb.) terjed.

Szúnyogok

A hazánkban élő közel 50 szúnyogfaj közül higiénés jelentőségük és gyakoriságuk miatt a foltosszárnyú maláriaszúnyog, a gyötrő szúnyog, a házi szúnyog és a mocsári szúnyog biológiáját, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeit ismertetjük.

Biológia

Közös tulajdonságuk, hogy teljes átalakulással fejlődnek.

A peterakás a nőstények megtermékenyítése után 1-4 nappal kezdődik. A petékből kikelő szúnyoglárvák fejlődéséhez a víz nélkülözhetetlen. Ennek ellenére a szúnyog-lárvák nem elsődleges vízi élőlények, hanem csak másodlagos, a vízhez alkalmazkodott szervezetek. Erre utal az is, hogy állandóan a víz felszínén, vagy csak kis vízmélységben, légcsövüket a víz felszínén tartva (a mocsári szúnyog kivételével), az oxigént nem a vízből, hanem a légköri levegőből nyerik. A víz oxigéntartalma a lárvákra alig van hatással. A lárvák fejlődésére a víz fizikai jellemzői közül a hőmérsékletnek van döntő szerepe, 16-20 °C között kb. egy hónap, 25 °C-on két hét. A hőmérsékleti határok az egyes fajokra jellemzőek. Alacsony hőmérsékleten a fejlődés lelassul, vagy leáll, magasabb hőmérsékleten viszont a lárvák halandósága növekszik. A víz befagyását még a lárvaállapotban telelő fajok sem tűrik, ezért a fagy elől az iszap mélyébe ássák magukat. A szél, a hullámzás a lárvákat elpusztítja, a tenyészőhely idő előtti kiszáradása pedig a legtöbb lárva számára végzetes. Táplálékukat a vízben élő egysejtű szervezetekből és szerves törmelékből szűréssel szerzik meg.

A bábállapot 3-4 napig tart. A víznél könnyebb báb a felszínen úszik. Amennyiben a vízre árnyék vetődik, vagy megrezdül, a báb gyors mozgással lebukik.

A hím szúnyog szájszerve a bőr átszúrására alkalmatlan, ezért csak növényi nedvekkel táplálkozik. Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, de a kikelt imágók még nem táplálkoznak, mert kellően meg nem szilárdult szájszerveikkel a bőrt nem képesek átszúrni.

Legmohóbban a 3-4 napos nőstény támad. Megszokott gazdáját, szagát és hőmérsékletét érzékelve, optikai és kémiai érzékszervei segítségével találja meg. Az éhes nőstény a szúrásra legalkalmasabb felület kiválasztása céljából az ember, vagy az állat bőrét gondosan végigtapogatja, majd a bőrfelszín alatt húzódó eret megkeresve szívókáját az arra alkalmas helyen szúrja be.

Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél. Halandóságuk a természetben rendkívül nagy, naponta közel 40 % is lehet. Az alacsony hőmérséklet és a nem túl magas páratartalom élettartamukat meghosszabbítja.

A maláriaszúnyog testtartása egyenes, a falon ülve potroha a fal síkjával hegyesszöget alkot, a mennyezetről függőlegesen lóg le. A gyötrő-, a házi- és a mocsári szúnyog tora és potroha viszont szöget zár be, ezért a falon potrohuk a fal síkjával párhuzamos, a mennyezeten ferdén ülnek. A négy szúnyogfaj eltérő sajátosságai a következők.

Foltosszárnyú maláriaszúnyog
(Anopheles maculipennis)

Imágó alakban telel át. A rejtekhelyre vonuló, zsírtartalékot gyűjtő, megtermékenyített nőstények 6-8 hónapig is életben maradhatnak.

Egy-egy alkalommal átlag 200 petét rak. A petéken úszókészülék van, amely lesüllyedésüket megakadályozza. A lárvák a petékből nyáron 2-3 nap alatt kelnek ki (hidegben azonban ez 3 hétig is elhúzódhat), amelyek tiszta, napsütötte, növényzetben gazdag, sekély álló, vagy alig mozgó vízben fejlődnek. A legcsekélyebb légmozgás is a petéket a part felé hajtja, ahol azok a növényzet levelei között fennakadnak, kiszáradnak és elpusztulnak.

Repülési távolsága a tenyészőhelytől 1,5-2 km. Nyári melegben 3-4 naponként vérszívásra van szüksége, amely nélkül petét sem képes rakni. Elsősorban emlősállatok (szarvasmarha, sertés) vérével táplálkozik (zoofil), az ember vérét kevésbé kedveli.

Kedvenc tartózkodási helye a párás levegőjű istálló és sertésól. A lakás számára többnyire túl világos és száraz, ezért napkeltekor az éjszaka berepült szúnyogok is sötétebb helyre menekülnek. Kisebb részük a falon, többségük a mennyezeten, főleg annak pókhálós, sötét sarkaiban keres nappali rejtekhelyet.

Éjszaka teljes besötétedéskor kel szárnyra, akkor táplálkozik. Többnyire éjféltájban támad és mivel csípése fájdalmatlan, alig észrevehető, így erre áldozata nem is éb