Békagyík
Észak-Amerikában honos, leguánfélék családjába tartozik. Koponyája hátsó részén hatalmas, szarvszerű tüskéi vannak. Veszély esetén felpuffasztja magát, majd sziszegve előreugrál. Különlegesen furcsa képessége, hogy szeméből vért tud fecskendezni. Elevenszülő, átlag 15 utódot hoz a világra. Nappali állat, éjszaka a homokba ásva magát alszik.
Béka
Dél-Amerikában él több olyan békafaj, aminek a puszta érintése halálos lehet. Ezért az indiánok ezzel a méreggel kenték be a fúvócsöveikből kilőtt nyilat.
Békák (Anura) rendje
A kifejlett békák farok nélküli, rövid testű, zömök állatok. A hátsó pár lábuk jól fejlett izmos ugróláb. A gerincoszlop a keresztcsonti tájék előtt 5-6 csigolyából áll, amelyek harántnyúlványokat viselnek. A bordák általában ezekhez a nyúlványokhoz nőttek, vagy szabadon állnak. A farokcsigolyák egységes farokcsonttá nőttek össze. A hátsó láb lábtőcsontjai megnyúltak. A mellső lábakon 4, míg a hátsókon 5 ujj van. A vízi fajoknál az ujjak között úszóhártyák találhatók, a fákon élőknél az ujjak végén korong alakú tapadó rész van, míg az ásóbékákat hátsó lábukon lévő elszarusodott dudorok segítik a föld kotrásában.
Az ebihalak izomzata még szelvényezett, míg a kifejlett egyedeké tagolt. A szárazföldi békák, például a varangyok bőre kemény és erős, nedves környezetben élőké vékony. A bőr alatt nyirokzsákok találhatók. A nyelvük hosszú és kicsapható. A zsákmányukat nem tudják megrágni, egészben nyelik le.
Az ebihalak előbb külső, majd belső kopoltyúval lélegeznek, végül a metamorfózis során kialakul a tüdő. A bőrlégzésnek minden fejlődési stádiumban fontos szerep jut. A kifejlett egyedeknél a bőrlégzés a legnagyobb hatékonyságú, majd a szájgaratüreg nyálkahártyája, végül a tüdő következik. A vízfelvétel is nagyrészt a bőrön keresztül történik.
A szaporodásuk változatos, az ovipar fajok a vízbe vagy szárazföldre rakják petéiket, de vannak ovovivipar és vivipar fajok is. Egyes fajok egyedei gondoskodnak petéik és utódaik védelméről. A vízben fejlődő lárvák 4 fő morfológiai csoportba tagolhatók:
I. típusú ebihalak: a két kopoltyúüregnek külön kivezető nyílása van; szájnyílásukat nem szarufogak övezik, hanem tapogatók;
II. típusú ebihalak: a kopoltyúüregek közös nyílása a hasoldal végén helyezkedik el; a szájmezőben nincsenek szaruképletei;
III. típusú ebihalak: a kopoltyúüregek közös nyílása a hasoldal közepén helyezkedik el; a szájmezőben szarufogaik vannak;
IV. típusú ebihalak: a kopoltyúüregek közös nyílása a test baloldalán helyezkedik el; a szájmezőben szarufogaik vannak;
A béka hím párzás során felülről rákapaszkodik a nőstényre és karoló testhelyzetet vesz fel (amplexus). A megtermékenyítés néhány perctől néhány napig is eltarthat.
A békák kivétel nélkül húsevők. Csak a mozgó zsákmányt érzékelik. Többnyire ízeltlábúakkal, és más kisebb gerinctelenekkel táplálkoznak, de a nagyobb fajok (pl. varangyok) kisebb gerinceseket, más békákat, kígyókat, hüllőket és rágcsálókat is elkapnak.
A békák meglehetősen védtelennek tűnnek a ragadozóikkal szemben, nincs fegyverük, bőrük puha, viszonylag lassú mozgásúak. A méreganyagok passzív védelmet biztosítanak, az erős mérgű békák feltűnő színeikkel riasztják el a kellemetlenkedőket. Más fajok igyekeznek beleolvadni a környezetükbe. A varangyok veszély esetén felfújják magukat.
A békák az extrém hideg és száraz vidékektől eltekintve az egész világon elterjedtek. 3843 fajuk ismert, amely 333 nembe és 26 családba tagolódik.
|