Békák (Anura) rendje

A kifejlett békák farok nélküli, rövid testű, zömök állatok. A hátsó pár lábuk jól fejlett izmos ugróláb. A gerincoszlop a keresztcsonti tájék előtt 5-6 csigolyából áll, amelyek harántnyúlványokat viselnek. A bordák általában ezekhez a nyúlványokhoz nőttek, vagy szabadon állnak. A farokcsigolyák egységes farokcsonttá nőttek össze. A hátsó láb lábtőcsontjai megnyúltak. A mellső lábakon 4, míg a hátsókon 5 ujj van. A vízi fajoknál az ujjak között úszóhártyák találhatók, a fákon élőknél az ujjak végén korong alakú tapadó rész van, míg az ásóbékákat hátsó lábukon lévő elszarusodott dudorok segítik a föld kotrásában.

Az ebihalak izomzata még szelvényezett, míg a kifejlett egyedeké tagolt. A szárazföldi békák, például a varangyok bőre kemény és erős, nedves környezetben élőké vékony. A bőr alatt nyirokzsákok találhatók. A nyelvük hosszú és kicsapható. A zsákmányukat nem tudják megrágni, egészben nyelik le.

Az ebihalak előbb külső, majd belső kopoltyúval lélegeznek, végül a metamorfózis során kialakul a tüdő. A bőrlégzésnek minden fejlődési stádiumban fontos szerep jut. A kifejlett egyedeknél a bőrlégzés a legnagyobb hatékonyságú, majd a szájgaratüreg nyálkahártyája, végül a tüdő következik. A vízfelvétel is nagyrészt a bőrön keresztül történik.

A szaporodásuk változatos, az ovipar fajok a vízbe vagy szárazföldre rakják petéiket, de vannak ovovivipar és vivipar fajok is. Egyes fajok egyedei gondoskodnak petéik és utódaik védelméről. A vízben fejlődő lárvák 4 fő morfológiai csoportba tagolhatók:

I. típusú ebihalak: a két kopoltyúüregnek külön kivezető nyílása van; szájnyílásukat nem szarufogak övezik, hanem tapogatók;

II. típusú ebihalak: a kopoltyúüregek közös nyílása a hasoldal végén helyezkedik el; a szájmezőben nincsenek szaruképletei;

III. típusú ebihalak: a kopoltyúüregek közös nyílása a hasoldal közepén helyezkedik el; a szájmezőben szarufogaik vannak;

IV. típusú ebihalak: a kopoltyúüregek közös nyílása a test baloldalán helyezkedik el; a szájmezőben szarufogaik vannak;

A béka hím párzás során felülről rákapaszkodik a nőstényre és karoló testhelyzetet vesz fel (amplexus). A megtermékenyítés néhány perctől néhány napig is eltarthat.

A békák kivétel nélkül húsevők. Csak a mozgó zsákmányt érzékelik. Többnyire ízeltlábúakkal, és más kisebb gerinctelenekkel táplálkoznak, de a nagyobb fajok (pl. varangyok) kisebb gerinceseket, más békákat, kígyókat, hüllőket és rágcsálókat is elkapnak.

A békák meglehetősen védtelennek tűnnek a ragadozóikkal szemben, nincs fegyverük, bőrük puha, viszonylag lassú mozgásúak. A méreganyagok passzív védelmet biztosítanak, az erős mérgű békák feltűnő színeikkel riasztják el a kellemetlenkedőket. Más fajok igyekeznek beleolvadni a környezetükbe. A varangyok veszély esetén felfújják magukat.

A békák az extrém hideg és száraz vidékektől eltekintve az egész világon elterjedtek. 3843 fajuk ismert, amely 333 nembe és 26 családba tagolódik.