A VIZITYÚK.

Egyéb neve nincsen.

(Gallinula chloropus L.)

75. A VIZITYÚK.

Leirás. Kicsit nagyobb a fogolymadárnál, de zöld lábai, különösen ujjai sokkal hosszabbak. A szárny hajlása táján egy kis sarkantyúféle érezhető. Homloka csupasz holddal, a hold szine piros. Szeme-csillaga kárminpiros. Nyaka és egész dolmánya sötét zöldes-olajbarna, a test többi része palaszinű. A farok alja közbül sötétszínű szélein fehéressárgán szegve. A szárnyat tartó oldaltollak fehér végekkel, melyek a szárny szélén végigfutó fehér sort alkotnak. Csőre zöldes, tövén pirosas. Fészkét mindig, vagy legalább leginkább a partisás elhalt üstökeibe rakja s a száraz levelet használja fészekalomnak. Fészekalja rendesen tíz tojás felé is van. A tojás színe: halavány sárgás-vöröses alapon ibolyásan foltozott és vörösesbarnán szeplőzött.

Élete módja. Szereti a jól koszorúzott tóságot, melynek szélein tanyázik. Igen ügyesen kúszik fel a nádra és igen szépen szaporán úszik, noha úszóhártyája nincsen; még bukik is és hosszan kitart a víz alatt; ha üldözik, lebukik és csak néha üti ki éppen csak csőrét a víz színe fölé, hogy lélekzetet vehessen. Nagyokat lépve, de szaporán futós és boldogúl még a vízitök kerek levelein, a hináron és úszó gazon is, mert hosszú lábujja megóvja a beszakadástól és bemerüléstől. Nagyon kedves és a hol nyugton hagyják, nagyon bizalmas madár is, mely nem vét senkinek, de annál nagyobb ékessége a tóságnak. Táplálékja rovar, vízilencse; csipegeti a kibúvó zsenge nád és sás husos hegyét. Szóval ártatlan, és inkább hasznos madár.

Farkinczáját mindig fenhordja és akár fut, akár úszik, minden mozdulaton egyet billent szép fejével. El sem képzelhető kedvesebb látvány, mint mikor a vízityúk először vezeti ki 8-10 diónagyságú, bársonyfekete, hunczutkás szemű csirkéit a vízre. Minden védelemre érdemes.

---

Magyarország madarai

Magyarországon napjainkig 365 madárfajt figyeltek meg. Hazánk az egyik leggazdagabb természeti értékekkel bíró ország Európában. A Kárpát-medence sajátos földrajzi jellemzői miatt nálunk megtalálhatók olyan fajok, melyeknek itt van a keleti előfordulásuk határa, középhegységeinkben kárpáti területekre jellemző fajok is élnek, pusztáink madártömegei pedig legendásak a tőlünk nyugatabbra élő természetvédők körében.

Tizenegy világszerte veszélyeztetett faj fordul elő nálunk, negyvenhárom fontos madárélőhelyünk van, nincs olyan megyéje, régiója az országnak, ahol ne lenne legalább egy ilyen terület. Több szervezet foglalkozik madárvédelemmel, nagy hagyományai vannak e tevékenységnek Magyarországon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület több ezres tagságával a legnagyobb ilyen jellegű szervezet Közép-Európában. A madárvédelmi tevékenységet sok száz önkéntes segíti.

A hazánk madárvilágát bemutató oldalakat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja fejlesztette ki. Az alábbi listában látható menüpontok segítségével a Monitoring Központ Internetes oldalait érheti el. Jó böngészést!

Búváralakúak
Nyílt vizeken megfigyelhető, hosszú nyakú, hosszú testű, nagytermetű madarak. Gyakran mélyre merülve úsznak, kiválóan buknak és jól úsznak a víz alatt. Magyarországon két fajuk átvonuló és téli vendég, egy fajuk ritka kóborló.

Vöcsökalakúak
A búvárokhoz hasonló madarak, de főleg sekély, dús vegetációjú tavakon és sekély tengeröblökben fordulnak elő. Táplálékaikat apró halak, vízirovarok, -növények alkotják. Magyarországon 5 fajuk rendszeres, ebből 4 fészkel.

Gödényalakúak
Közepesen nagy és hatalmas termetű vízimadarak tartoznak ide. A renden belül 2 család van. A gödényfélék családja: Európában 2 fajuk fészkel, Magyarországon mindkettő ritka kóborló.Hatalmas csőrük alsó káváján nagy bőrzacskó figyelhető meg, amely segítségével fogják meg a halakat. A másik család a kárókatonafélék családja. Táplálékukért (hal) mélyre buknak. Testük megnyúlt, nyakuk hosszú, csőrük kampós. Merülés után jellegzetes pózban, szárnyukat széttárva szárítkoznak köveken, fákon. Telepesen költenek. Magyarországon 2 fajuk fészkel.

Gólyalakúak
Három család sorolható ide: gém-, gólya-, és íbiszfélék. Közepes és nagy testű gázlómadarak hosszú lábbal, nyakkal és csőrrel. Repülés közben a gémfélék behúzott nyakkal, míg a gólya- és íbiszfélék nyújtott nyakkal repülnek. Magyarországon 14 fajuk fordult elő, ebből 12 költ is.

Flamingóalakúak
Nagy méretű gázlómadarak nagyon hosszú lábbal és nyakkal. Csőrük jellegzetesen lefelé görbülő. Telepesen, de nem minden évben költenek. Magyarországon 1 fajuk ritka kóborló.

Lúdalakúak
Fajokban gazdag rend, összesen 54 fajuk fordul elő Európában, ebből a legtöbb költ is. Ide tartoznak a hattyúk, ludak, úszó-, és bukórécék. Magyarországon már a legtöbb előfordult. A hattyúk hatalmas termetű, fehér madarak, hosszú nyakkal. Sekély vízben táplálkoznak. Nálunk 1 fajuk fészkel, másik kettő pedig ritka vendég. A ludak nagy, erős testfelépítésű vízimadarak, amelyek a legelésre specializálódtak. Vonuláskor és télen csapatokba verődnek. A földön fészkelnek, egy életre választanak párt. Az úszórécék a vízfelszínen, ill. annak közelében táplálkozó récék. Gyakran tótágast állnak, és így szerzik meg a táplálékukat. Csapatosan mozognak a költési idő végével. Evezőiket egyszerre vedlik a ludakhoz hasonlóan, ilyenkor 3-4 hétre röpképtelenné válnak az öregek. Bukórécék: táplálékukat főleg a víz alá bukva szerzik meg, ritkán állnak tótágast. Szárnyuk rövidebb, testük erőteljesebb, emiatt sokszor csak nekifutással tudnak felszállni a vízről. Gyakran telelnek folyóvizeinken, ilyenkor ált. csapatokba verődnek.

Vágómadár-alakúak
Két családba sorolható fajok tartoznak ide: vágómadárfélék-, és halászsasfélék családja. A vágómadárfélékhez tartoznak a héják, rétihéják, ölyvek, sasok, keselyűk, kányák, összesen 32 fajjal. Ebből 16 faj rendszeresen fészkel nálunk, további 1 faj pedig több-kevesebb rendszerességgel. A 4 európai keselyűfaj közül 3 ritka kóborló itthon. A halászsasfélék családjába csupán 1 faj, a halászsas tartozik. Rendszeres átvonuló szikestavaknál, halastavaknál, ill. nagyobb folyóvizeknél.

Sólyomalakúak
Kis és közepes testméretű, hegyes szárnyú, gyors és ügyes röptű madarak. Áldozataikat legtöbbjük a levegőben kapja el. Magyarországon 5 fajuk rendszeres fészkelő, további 1 faj rendszeres téli vendég, ill. 2 ritka kóborló.

Tyúkalakúak
Két családba tartoznak a fajok. A fajdfélék erős, vaskos testalkatú madarak, a közepestől a nagyméretűig. Sokat tartózkodnak a földön, és ott is fészkelnek. Kedvelik a háborítatlan erdőket. A fácánfélék inkább a fátlan, nyílt területeket kedvelik. Többet tartózkodnak a talajon, mint a fajdok. Növényekkel és rovarokkal táplálkoznak. A földön fészkelnek.

Darualakúak
Három, igen eltérő testfelépítésű család tartozik ide. A guvatfélék kis méretű, tömzsi testű, rejtett életmódú vízimadarak. Néhány fajuk megpillantása igen nehéz, legtöbbször erős hangjuk árulja el jelenlétüket. Sűrű növényzetben költenek. A darufélék nagy méretű, kecses testfelépítésű madarak hosszú lábakkal és nyakkal. Harmadrendű evezőik jellegzetesen megnyúltak, "farokbokrétát" alkotnak. Földön fészkelnek. Magyarországon 1 fajuk rendszeres átvonuló, a másik faj rendkívül ritka kóborló. A túzokfélék a közepestől hatalmas testméretű, erős testfelépítésű madarak. A fátlan területeket kedvelik, a földön fészkelnek. Óvatos madarak, sokszor nem repülnek fel, hanem takarásba szaladnak. Röptük nehézkes, sokszor csak nekifutás után tudnak felrepülni.

Lilealakúak
Igen nagy rend, partimadarak, csérek, sirályok, halfarkasok, és az alkafélék tartoznak ide. Változatos életmódot folytatnak. Mindegyikük a földön, vagy sziklán fészkel. A partimadarak rovarokkal, férgekkel, apró halakkal táplálkoznak. A csérek, sirályok a víz felett repülve pásztázzák azt, és ha meglátják a zsákmányt, akkor "rázuhannak". A sirályok gyakran figyelhetők meg szeméttelepeken is. Társas madarak, telepesen költenek. A halfarkasok ált. más madaraktól szerzik zsákmányukat, ezért is nevezik őket rablósirályoknak. Tengeri madarak, Magyarországon rendszeres, de szórványos átvonuló 3 fajuk, további 1 faj ritka kóborló. Az alkafélék tengeri madarak, csak fészkelni jönnek ki a szárazföldre. Zsákmányukat a víz alól szerzik meg.

Pusztaityúk-alakúak
A galambokkal és a lilealkatúakkal mutatnak közeli rokonságot. Zömök testű, kis fejű, hegyes szárnyú madarak, a sivatagok és pusztaságok lakói. Reggel és este csapatosan húznak az ivóhelyekre. Magyarországon 2 fajuk fordult elő évtizedekkel ezelőtt, ebből a barnahasú pusztaityúk egyetlen hazai előfordulása egyben az egyetlen európai is.

Galambalakúak
Közepes termetű madarak kis fejjel, röptük gyors. Csak erre a madárrendre jellemző, hogy fel tudják szívni a vizet a csőrükkel, míg más madár erre nem képes. Magyarországon 5 fajuk rendszeres fészkelő.

Kakukkalakúak
Európában 3 fajuk fészkel, mindhárom fészekparazita. Nyújtott testű madarak hosszú, hegyes szárnnyal, és hosszú farokkal. A tojók egy-egy fajra specializálódnak, így tojásaik azokéhoz hasonlók. Hazánkban 1 fajuk gyakori fészkelő.

Bagolyalakúak
Nagy fejű, tömött tollazatú, főleg éjszakai ragadozók. Szemük előre irányul, de a szemgolyójukat nem tudják mozgatni; fejüket viszont 180 fokos szögben el tudják forgatni. Látásuk és hallásuk kitűnő. Magyarországon 8 fajuk rendszeres fészkelő, 4 faj pedig kóborló. 1 faj kivételével nem építenek fészket, odúkban, vagy nappali ragadozómadarak elhagyott fészkeiben költenek.

Lappantyúalakúak
Éjszakai madarak, rovarokra vadásznak, amiket hatalmas szájnyílásuk és a csőrük szélén található bajuszsörték segítségével fognak meg. Kéregmintázatuk miatt nappal szinte észrevehetetlenek, amint egy ágon pihennek. Vonuló madarak. Magyarországon 1 faj fészkel.

Sarlósfecske-alakúak
A sarlósfecskefélék családja alkotja ezt a rendet. Ezek a madarak csak a nevükben fecskék, de valójában nem mutatnak rokonságot velük. Hosszú, sarló alakú szárnyuk van, kitűnően repülő madarak, szinte egész életüket odafenn töltik; a levegőben párzanak és repülve is alszanak.

Szalakótaalakúak
A szalakótaalkatúak rendjébe trópusi színekben pompázó madarak tartoznak. Európában 4 fajuk fészkel, mind a 4 előfordul itthon is. Rovarokkal, ill. halakkal (jégmadárfélék) táplálkoznak. Odúkban, üregekben költenek. A gyurgyalagfélék kivételével nem telepesen költő fajok. A 4 fajból (amelyek közül mindegyik más családba tartozik) a jégmadár kivételével mind elvonul Afrikába.

Harkályalakúak
Jellegzetes testalkatú madarak, amelyek ált. függőleges fatörzseken másznak. Ezért alakult ki náluk az erős láb, amelyen, ha 4 ujj van, akkor 2 ujj előre, 2 hátra irányul; a hegyes karom; a merev farok, amelyek segítségével támasztják magukat. Csőrük erős, véső alakú, a kopácsolás közbeni rázkódástól erős tok védi az agyukat. 9 faj fészkel Magyarországon, ebből csupán 1 vonul.

Verébalakúak
24 család tartozik ide, változó testméretű és alkatú fajok. Énekük változatos, általában dallamos, szépen csengő. Táplálékukat rovarok, kisebb rágcsálók, kismadarak (gébicsek), esetleg dögök, hulladék (varjúfélék) alkotja.

1. A BARÁTKESELYŰ.

Leirás. Pulykakakasnál is hatalmasabb testű barna madár; nyaka tövén tollcsuklya, feje kopasz kevés pehelylyel, kékes bőrrel, ezekkel emlékeztet a csuklyás barátra és innen a neve; csőre kaczoralakú, hatalmas; dögbőr szakgatásra termett; csűdje meztelen, kékes, karma erős, de nem éles, inkább megállásra alkalmatos; szárnyával két méternél is többet karol. Rendesen csak egy fehéret tojik; husángokból rakott fészke fák koronájában áll és megbirja az embert; fiát fehér pehely borítja.

Élete módja. Leginkább döggel élő madár, mely csak szükségből veti magát eleven prédára. A mikor a magyarság a dögöt éppen csak a telek vagy a falu végébe hányta, pusztán, legelőn pedig ott hagyta, a hol kiadta a páráját: a keselyűk minden faja hamar ott termett és varjúval, hollóval egyesülve, rövid időn végzett a bőrrel, hússal, belekkel, sőt a letördelhető csonttal is. Evvel nagy jót tett a közegészségnek.

A keselyűk reggelenként hálóhelyeikről, havasok ormáról, kerengve a felhőkig emelkednek a tájak fölé, hogy a dögöt észrevegyék; hétszámra birják a koplalást; de prédára akadva úgy teleszedik a begyüket, hogy nem is birnak szárnyrakapni.

Hajdanában keselyűk követték a hódító népek seregeit, így hadverő őseinkét is, mert nyomukon hullott a keselyűk eledele. Evvel kapcsolatos a magyarságnak a Turulról szóló regéje is, a mely madár a hadak útját mutatta volna.

Arany János «Keveháza» czímű költeményében így zeng a keselyűről és társairól:

Azér' víjjog a keselyű,
Azér' szállong turul s ölyű:
Mert holnap ilyenkor halott
Százezrivel fog veszni ott.

A mióta az elhullott jószág temetését törvény rendeli, a keselyű minden faja nagyon megfogyott Magyarországon          A KUVIK.

Egyéb neve: csuvik, halálmadár, halálbagoly.

(Glaucidium noctuum Retz.)

HASZNOS.

10. A KUVIK.

Leirás. Teste szerint gerle nagyságú, de nagyfejű és gazdag tollazatánál fogva nagyobbnak látszó, kurta bagoly; szemecsillaga és csőre sárga, lába csüde szőrszerűen tollas, ujjai majdnem meztelenek; kurta farka alig látszik ki a szárnyak hegye alól; hátafele szürkésbarna, fehér csöppekkel foltozva; hasafele fehéres, hosszúkás barna csíkokkal. Fészkét tartózkodási helyén odvakba, szarufák mögé, néha hidak alá is rejtegeti; a fészekalja négy-öt fehér, majdnem golyóalakú tojás; a fiak fehér pehelylyel vannak borítva.

Élete módja. A kuvik is szeret az emberrel tartani, szivesen választja tanyájáúl a házak, rakodótárak, tornyok fedele alját; de beveszi magát odvas fákba, omladékok lyukaiba is. Kitünő egerész, de nem veti meg a nagyobb, így a svábbogarat sem és odamarkol a verébivadékba vagy más madárba is. Innen van az, hogy ha éjjeli vadászatán elkésik és meglepi a hajnal, a mikor a nappali madárvilág éppen ébredez, ugyancsak körülveszi az apró madarak sokasága! Ökörszem, királyka, barázdabillegető, a czinegék hada, poszáták és mások körülveszik, tépászni ugyan nem igen merik, mert félnek a karmától; de kihogy csiripel, csipog, egyszóval hangot ad, mintha leszólnák és gúnyolnák az éjjeli tolvajmadarat. Ezt ügyesen felhasználják a madarászok, kik lombkunyhóra kiültetik és a felgyülekező madárságot lépre, csiptetőbe fogdossák.

Nevét a kiáltásától vette, mely leginkább «kúvik-kúvik» és ha háztájon tartózkodik, estefelé sűrűn kiáltja a ház üstökéről, a károgóról vagy papról. Innen ered a babona, hogy a kuvik megjelenése és kiáltása halált jelent - a halált jósolgató emberre is úgy szólnak reá: «ne kuvikoljon már kend!»

Nem sok van és mint kitünő egér- és verébpusztító érdemes a védelemre.

Csak a tudatlan és a gonosz ember
bánthatja és irthatja a madarat.

Bizony csak a gonosz és a tudatlan bánthatja a madarat, mielőtt hogy meggyőződött volna, vajjon igazán káros-é az? Már mondottam is, de megismétlem, hogy magában a természetben nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Arra szükséges, hogy végezze az élő természetben azt a munkát, a melyet más teremtmény el sem végezhetne.

Károssá és hasznossá az emberre nézve a madarat csak az ember maga teszi akkor, a mikor feltöri a gyepet és beveti oly maggal, mely tömeges termést ad, olyant, a mely madártáplálék is; vagy kertet, szőlőt állít oda, a hol azelőtt nem volt.

Azért a madárnak, de az embernek is a java azt követeli, hogy nagyon is okkal-móddal járjunk el.

Megszámlálhatatlan kincs az, a mit a czinegék, a poszáták, a légykapók és mások, pihenést alig ismerő szorgalma az okos gazdának jövedelmez. Mert a mig a legszemesebb és legszorgalmasabb gazda is csak nagyjából szedheti le a már nagyon is szemet szúró hernyófészket, addig a hasznos madarak raja függögetve, bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja mind azt a kártékony teremtést, a mit az ember meg sem láthat, a mihez hozzá sem férhet.

Van ám erre még számbeli kalkulus is.

A picziny királykamadár éven át három milliónál is több rovart emészt föl mindenféle állapotában: hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart, a mi pedig, ha szaporodáshoz jutna, megint töméntelenséget jelentene. Ezt a madárkát majd le is irjuk. A kék czinege nem is sokkal nagyobb; de éven át hat és fél millió rovart pusztit el; de azután még hol 12, hol 16 fiókát is fölnevel, a mi megint azt jelenti, hogy egy ilyen czinegecsalád huszonnégy millióig való rovart fogyaszt el, vagyis ennyinek kártételétől óvja meg a kertet, az erdőt és óvja mindenütt, a hol csak hozzá fér. A ki pedig tudatlanságból vagy gonoszságból elfogja és elpusztítja ezt a szárnyas munkást, annyival károsítja a közvagyont, a mennyi rovar megmaradt, mert a czinegét, mely a rovart elfogta volna, megölte!

A rovarok világa egyáltalában óriási hatalom, és ott, a hol a tudatlanság nem számolva, irtja vagy csökkenti a rovarokat pusztító egyéb állatokat, a rovarkár évente, pénzben kifejezve, nem százezrekre, hanem száz milliókra rúg. Húsz évvel ezelőtt talán szemébe nevettek volna annak, a ki ilyent mondott volna; de a mióta egy, puszta szemmel alig látható picziny rovar, a fillokszera, tönkretette a leghiresebb szőlős vidékeket: megszünt a nevetés és gúnyolódás.

Lehet tehát beszélni a madarak védelméről is.

A rétségek és műveletlen, gazdátlan területek ősi idejében zengett Magyarország e madarak énekétől, megnyüzsgött tőlük a levegőég, a vizek és erdők rengetege.

Ám ez napjainkban nagyon megváltozott és a rétek eltünésével, lecsapolásával belévágott az eke az ősföldbe és véget vetett sok madártanyának.

Hogy szép, tiszta vetéses táblákat nyerjenek, kivágták a legkisebb bokrot is és evvel lassanként elvonták a leghasznosabb madaraktól a fészkeléshez szükséges alkalmatosságot, a mi pedig öreg hiba volt.

A régentén madárénektől zengő táj csöndes, sőt néma lett; a szemet sem gyönyörködteti a madárnak üditő szemlélése – rossz dolog biz az!

Hozzájárul a délszakon élő népek – bizony főkép az olaszoknak – hihetetlen madárpusztítása, táplálék czéljából. Mindent elfognak, mindent megesznek – még legbizalmasabb barátunkat, a viskó füsti fecskéjét is! Gépen kötött óriási hálókkal elrekesztik a völgyeket, a merre a fáradt fecskemadár vonul. És fel van jegyezve az emberiség gyalázatára, hogy három madárfogó pár óra alatt tizennégyezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg! A mi népünk pedig tavaszra kelve, várja ficserékelő barátját; de az nem jön meg, mert régen betemetkezett kapzsi népek telhetetlen gyomrába!

Annál is inkább kell rajta lennünk, hogy mi védjük és szaporítsuk a jó ég szárnyas áldását, lelkiismeretünk megnyugtatására, szemünk gyönyörüségére és gazdaságunk nagy hasznára. Követnünk kell pedig okos népek példáját.

Hogy hát melyik az?

Valamikor, a Jegestenger felé vezető utamban, hosszában végig szeltem Dánia országát, mely szegény tartomány volna, ha nem volna tengere. A földje sokszorosan laposos, semlyékes és buczkás; buczkáit pedig a szívós Hanga növény boritja. Szétszórt szegényes viskók tünedeznek fel itt-ott, melyeknek gazdái szegény turfa-vágók – erdő, kőszén hiányában az ős mocsár kiszárított maradványa itt a tüzelő. No már most a viskók mellett egy-egy apróka, tarka riska van kipányvázva, mint a szegényember tejelő áldása; de a bejáró ajtóval szemben ott van vagy tizenöt lépésnyire a két vagy harmadfél öles pózna is leverve, csúcsán a madarak költőházikójával, a melyben rendesen a seregély tanyázik.

Nagyon szép és megindító látvány volt biz’ az, a mikor alkonyat táján a napi munkától fáradt turfavágó kiült a padkára, rágyujtott és mikor letekintett, elgyönyörködött apróka cselédjein, ha meg fölfelé nézett, elgyönyörködött a seregélypáron, mely az ülőkén csicsergett és pihent.

Az egész szabad Svájczon végig a kertek gyümölcsfáin és minden alkalmatos helyen ott van a költőházikó, benne a kert legjobb, legszorgalmasabb munkásai, azok a czinegék, légykapók, vörösfarkú kerticzék és egyebek.

Ide kell törekednünk, édes magyar Népem, nekünk is.

Tartóztasd vissza gyermekedet a fészekszedéstől, mert az oktalan rablás és a magad kára. – És tudta bölcs Salamon király mit teszen, mikor mondá:

«A mikoron az madárnak fészkére találsz az uton, akárminemü fán vagy a földön, melyben madárnak tojása vagy fia vagyon és az anya ül fiain vagy tojásain: ne vedd el az anyamadarat, sem fiait....»  Mózes V., XXII. 6.

IV. KÖLTŐHÁZIKÓK

Ezekután már csak azzal tartozom Tenéked, értelmes magyar Népem, hogy mutassam meg magát a költőházikót is. Legjobb az, a mely kérges fából készül; belülről jó tágas odunak ki van vájva, oldalt akkora bejáróval, a milyen a hüvelyk és mutató ujjból csinált karika; magassága olyan, mint a könyöktől a kinyujtott nevendék ujj csúcsáig terjedő hosszúság, még egy kis ráadással.

Látjuk IV-dik képünkön 1. szám alatt a harkály odvát átmetszetben és úgy, a mint maga készíti, 2. szám alatt a mesterséges odút, a mint a kerekes mesterségesen kivájta s ezt persze le kell fedni, a mint a 3. szám mutatja. A 4. szám öblös száju és légykapóknak való. Ezeket vastag ágra vagy törzsre és magasan kell alkalmazni, legjobb odasrófolni. No de van arra pontos mérték is, a mint itt következik: A czinegéknek szánt házikó hossza egy arasz, öt ujj, vastagsága hét ujjnyi, lyuka pedig két ujjnyi átmérőjü, kerek. A seregély nagyságú madarak házikója két arasz és egy ujj hosszú, vastagsága egy arasz, lyuka pedig három ujj átmérőjü. A zöldharkálynak, bankának szánt házikó két arasz és három ujj hosszú, egy arasz vastag, lyuka négy ujjnyi átmérőjü. Végre a vadgalambnak szánt házikó olyan mint az előbbi, de lyuka hat ujjnyi átmérőjü. No de még a légykapónak is kell házikó! Képünkön a 4-ik, mely arasznyi magas, tenyérnyire nyitott és mély szedőkanálnyira öblös.

Ám ezenkivül a táblák között, messze a dülők útjától, meg kell türni azt a pár kökény vagy galagonya bokrot is, hogy a hasznos poszáták és egyebek megfészkelődhessenek.

Avval végzem, a mivel kezdtem: védjétek a hasznos madarat!