A cikk képei:
PALACKORRÚ DELFIN:
Testtömeg: 150-650 kg
Testhossz: 1,75-4 m
Tápláléka: tengeri halak, lábasfejűek, rákok
Szaporodása: átlagosan 1 évnyi vemhesség után általában 1 utóda születik
A legismertebb delfin, nemcsak az óceánokban és tengerekben való széles elterjedtsége okán, hanem, mert vele találkozhatunk leggyakrabban a delfináriumokban, filmekben. Viszonylag nagy méretű delfinfaj, akár 4 méter hosszúra is megnőhet. Nevét a borospalackra hasonlító szája ("csőre") alapján kapta, amit az első névadók orrnak néztek. A hímek nagyobbak, mint a nőstények.
Világszerte elterjedt a melegebb, szubtrópusi és trópusi tengerekben, de a meleg áramlatok révén északra és délebbre, a mérsékelt égövben is előfordulhat, a legészakibb populáció Skócia partjainál. Elsősorban a sekélyebb, part menti tengerrészeket kedveli, a kontinentális talapzat határáig. Gyakran látható öblökben és lagúnákban, sőt a nagyobb folyókba is felúszhat. A melegebb, sekélyebb vizekben élő delfinek kisebbek, mint az északiak. A floridai delfinek átlagosan 2,5 méter, míg a skóciai Moray Firth-nél élők átlagosan 4 méter hosszúak.
Nagyszerű úszó, általában 5-11 km/h-ás sebességgel haladnak, de képes felgyorsulni 35 km/h-ra is. Nem úgy alszanak, mint sok más emlős. Egyes kutatók szerint a két agyféltekéje felváltva pihen és aktív, mások szerint a viszont apró, pár másodperces alvási periódusai vannak.
Elsősorban halakkal, garnélákkal és tintahalakkal táplálkozik. A nagy tömegben együtt úszó zsákmányára összehangoltan, csapatban vadászik. Az emberekkel is szívesen "együttműködik", a halászhajókat tudatosan követik a zsákmány reményében. Egy delfin átlagosan 6-7 kilogramm tengeri állatot fogyaszt el naponta.
Természetes ellenségei a nagyobb cápák és a kardszárnyú delfinek lehetnek. Azonban ritkán válnak zsákmánnyá, sőt, a cápákkal szemben sokszor maguk lépnek fel támadólag, keményen megrohamozva őket.
Fejlett szociális kapcsolatokon alapuló csoportokban él. Egy csapat többnyire egy tucat delfinből áll, de időnként több százan is összegyűlhetnek egy-egy kedvezőbb táplálékellátottságú területen. A csapatok összetétele változó: állhat a nőstényekből és utódaiból, vagy fiatal egyedekből (nőstényekből és hímekből) egyaránt. A kifejlett hímek többnyire egyedül, vagy 2-3 fős csapatokban élnek.
A szociális kapcsolatokat, beleértve a vadászat összehangolását is, fejlett kommunikációja segíti. A füttyök sorozatát több kutató nyelvnek véli. Ha ez igaznak bizonyul, akkor akár az ember és delfin kommunikációja is lehetővé válhat. Az biztos, hogy minden egyes delfinnek saját, megkülönböztethető "beszéde" van, amellyel információkkal szolgáltathat saját magát, helyzetét, kondícióját illetően a társai számára. Mások nem fogadják el a "delfin-nyelv" létezését, mindenesetre eddig 30 füttyjelet már meg tudtak különböztetni a tudósok.
A delfinek a homlokukban lévő, szonárként működő echolokációs szerv segítségével nagyszerűen tájékozódnak a vízben. Nagyfrekvenciájú (akár 200 ezer Hz is!) hangokat bocsátanak ki, amely segítségével egy másodpercen belül észlelik az akár több száz méterre úszó halrajokat is. Maguk a hangképző szervek az orrüregben helyezkednek el, ezek az úgynevezett orrzsákocskák. Mivel a hanghullámok a szilárd anyagban is terjednek, a víz alatt csukott orral is gond nélkül tudnak hangokat kibocsátani a koponyacsontokon keresztül. A visszaverődő hangokat a szem mögött található apró fülnyíláson keresztül fogja fel hallócsontocskáival, amelyek a ceteknél a legkeményebbek az egész állatvilágban. A jobb tájékozódást az is segíti, hogy a két fül működése független, így egyértelműen meg tudja határozni a hang irányát. Egyes kutatások szerint a hangképzésben és fogadásban az állkapocs elülső rész is szerepet vállal, amelyben rengeteg idegvégződés található. A látásuk is éles, viszont a szaglásuk fejletlen.
A delfinek rendkívüli értelmi képességei bizonyítottak, beleértve a numerikus értékek összehasonlításának képességét is, felismerik magukat a tükörben, képesek eszközöket is használni. Ez utóbbira példa, hogy Ausztrália partjainál, a Cápa-öbölben szivacsot használnak a "csőrük" védelmére, miközben a homokos tengerben kutatnak. Ezt viselkedést csak ez a populáció mutatta, és azon belül is, elsősorban a nőstények. Az anyák ugyanis a lányaikat tanítják meg erre a viselkedésre. Mauritánia partjainál a delfinek és a halászok között egy hatékony együttműködés jött létre: a delfinek az emberek hálóiba hajtják a halakat. Ezen és hasonló sajátosságok alapján többen felvetették, hogy a delfineknél egy sajátos kultúráról lehet beszélni, de ezt sokan vitatják (már maga az állati kultúra meghatározás sem egyértelmű).
A párzási időszak általában márciustól áprilisig tart. Ekkor a hímek kemény csatákat vívnak a nőstényekért. A rövid ideig tartó párkapcsolatot a hím kezdeményezi, mikor a nőstényhez csatlakozik, és aktívan udvarol neki. A megtermékenyülés után átlagosan 12 hónappal születik meg az újszülött delfin, körülbelül 1 méteresen. A nőstények rendszerint 2-3 évente ellenek, kivéve, ha az utóduk hamar elpusztul. A kicsik 12-18 hónapig szopnak, de már 6 hónaposan elfogyasztják első szilárd táplálékukat. Az anya és utóda között 4-5 évig marad fenn a rendkívül szoros kapcsolat. A nőstények 5-12, a hímek 9-13 évesen válnak ivaréretté. A nőstények körülbelül 40 éves korukig, míg a jóval stresszesebb életmódú hímek 30 évig élnek.
Egyes megfigyelések szerint a hímekre jellemző lehet a biszexualitás is. A fiatal hímek között szoros kötődés alakulhat ki, amelynek része lehet a szexuális kapcsolat is. Megfigyelték, hogy később ezek a hímek együttműködnek egy-egy nőstény megszerzésében, miközben egymás irányába is intenzív szexuális viselkedést mutatnak.
A palackorrú delfint és az ember közötti kapcsolat különleges. Rengeteg történet szól delfinek által megmentett hajótöröttekről, különleges barátságokról. A delfináriumokban a közönség is érzékelheti rendkívüli intelligenciájukat. Azonban ez sem akadályozott meg minket abban, hogy vadásszunk rájuk, húsukért, olajukért, vagy éppen azért, mert vetélytársaknak érezzük őket a tengeri élővilág kizsákmányolásában. Az ipari méretű halászat úgy is veszélyezteti a delfineket, hogy nem ők a célpontok, rengeteg delfin fullad meg pl. a tonhalra halászók hálóiban. Nincsen elég adat a faj állapotáról, természetvédelmi státuszáról. Bár több országban is védelmet élveznek, a halászat és az intenzív globális felmelegedés feltehetően erősen veszélyezteti.
A faji besorolása még ma sem tisztázott. Hagyományosan két ikerfaját különítik el, a közönséges palackorrú delfint (T. truncatus), és az indiai-óceáni palackorrú delfint (T. aduncus). Ezek mintázatában és színében is vannak különbségek, az előbbiek színe inkább kékes, az utóbbiaké sötétszürke, a hason világos pettyekkel. Újabb kutatások szerint az indiai-óceáni faj a pettyes delfinek nemzetségébe (Stenella) tartozik.
Egyes rendszerek még két alfajt (fajt?) is megkülönböztetnek: a csendes-óceánit (T. gillii vagy T. truncatus gillii), valamint a fekete-tengerit (T. truncatus ponticus).
|
A Balaton élővilága már a nyarat idézi
A kora tavaszi több száz µg/l-es nitrát koncentráció a Balaton keleti és nyugati medencéiben 1-2 µg/l-re csökkent. Ez a megszokott éves változásnak felel meg. A szokatlanul enyhe tél és a tavaszi magas hőmérséklet hatására a tó élővilágában felgyorsultak az események A nád növekedése és a hinarak elterjedése a megszokott állapothoz képest jóval előrébb tart.
A vízben oldott nitrogénformák közül legszembetűnőbb változás a nitrát koncentrációjában következett be. A kora tavaszi több száz µg/l-es nitrát koncentráció a tó keleti és nyugati medencéiben is 1-2 µg/l-re csökkent. Ez a megszokott éves változásnak felel meg.
Az egész évben alacsony ammónium koncentráció is kissé tovább csökkent, így az egész tóban csak néhány µg/l oldott, könnyen felvehető nitrogénforma áll az algák rendelkezésére. Kísérleteink szerint a foszfor felvétele a többi évszakéhoz - különösen a nyárihoz - képest jelentősen lelassult. Ezek eredmények arra utalnak, hogy az egyébként foszforlimitált tóban időlegesen a hozzáférhető, oldott nitrogén szabhatja meg az algák szaporodását – olvasható az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet májusi jelentésében.
A szokatlanul enyhe tél és a tavaszi magas hőmérséklet hatására a tó élővilágában felgyorsultak az események. A Balaton lebegő mikroszkópikus algavilágában tavasszal a kovamoszatok uralkodnak, a víz felmelegedésével eltűnnek, majd egy június eleji pauza után június közepén megkezdődik a nyári algaegyüttesek kialakulása. Ez a folyamat idén közel egy hónappal korábban következett be a szokásosnál, és a tó legjellegzetesebb algája, a balatoni fecskemoszat már május közepétől jelen van a vízben. A nyári időszak jellegzetes fonalas, a légköri molekuláris nitrogén megkötésére is képes kékalgái (cianobaktériumok) viszont még nem jelentek meg a tó vizében.
A magasabbrendű növények növekedése és fejlődése szorosan kapcsolódik a környezet hőmérsékletéhez, így a 2007 tavaszán tapasztalható sokéves átlagnál esetenként 10-11°C-kal magasabb hőmérséklet jelentősen befolyásolta a növények életciklusát. Ez elsősorban az erőteljesebb növekedésben érhető tetten.
A magasabb hőmérséklet felgyorsította a nád (Phragmites australis) növekedését, amely a fejlődésében legalább 2 héttel előrébb tart a megszokottnál. A hínarak fejlődése is érzékelte a magasabb hőmérsékletet. A hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) és a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum) már most olyan mennyiségben található a Balatonban, ami június közepére volt jellemző. Az említett hínarak mennyisége főleg a déli parton számottevő, illetve azokon a helyeken, ahol a sekélyebb vagy pangó víz miatt erőteljesebb a víz felmelegedése.
A balatoni befolyókban már megkezdődött a kistestű, őshonos halfajaink ívása. A nagyobb befolyók torkolati szakaszán megfigyelhető az ívóhelyet kereső pontyfélék felfelé vándorlása. Javában virágzik az akác, mely a népi megfigyelések szerint a harcsa ívásának ideje. A meleg tavasznak köszönhetően a halak ívása a szokásosnál mintegy két héttel előbb kezdődött. A fogassüllő például idén már április elején leívott. Az ívás sikerét bizonyítja, hogy május közepén a tóban hektáronként közel 20 ezer darab 2-3 cm-es fogassüllő ivadékot találtunk. A telelés és az azt követő szaporodási időszak után természetes, hogy ilyenkor találkozhatunk néhány haltetemmel is a Balatonban. Ez azonban a természetes körforgás része és minden egészséges, halak által benépesített víznél megfigyelhető. Elvégre a halak sem élnek örökké.
Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet "Bioakusztika és biomanipuláció" témacsoportja egyik fő kísérleti területe a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 11 hektáros sekélyvizű kísérleti medencéje (Major-tó). Az itt végzett úgynevezett biomanipulációs kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy a pontyfélék biomasszájának visszaszorítása ragadozó halfajok (süllő, csuka) telepítésével csökkentette az algák tömegét, s megnövelte a víz átlátszóságát. Ezzel egyidejűleg, az alámerülő hínárállomány kiterjedése nagyságrenddel megnőtt (8-ról 80 %-ra). Tehát, a halállomány szabályozásával a vízminőség kedvező irányban befolyásolható.
Forrás: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
|
 |
|
[szerkesztés] A Kárpát-medence halfaunája
Magyarországon a következő védett halfajok találhatóak:
-
- attalai tükrös ponty, biharugrai tükrös ponty, bikali tükrös ponty, tiszai nyurga ponty, dinnyési tükrösponty, geleji nyurga ponty, szajoli tükrös ponty, hajdú T1 tükrös ponty, hajdú P1 pikkelyes ponty, hajdúszoboszlói tükrös ponty, hortobágyi tükrös ponty, hortobágyi pikkelyes ponty, dunai vad ponty, varászlói tükrös ponty, balatoni sudár ponty, mórichelyi tükrös ponty, nagyatádi tükrös ponty, szarvasi 215 tükrös ponty, szarvasi P34 pikkelyes ponty, P31 pikkelyes ponty, szegedi tükrös ponty, tatai aranysárga pikkelyes ponty, tatai palaszürke pikkelyes ponty, tatai hátpikkelyes tükrös ponty, tatai acélos nyurga ponty, ráckevei dunai tőponty
-
- sima tok, sőregtok, vágótok, viza
Lásd még: Magyarország halfajainak listája
Az IUCN Vörös Lista a 29300 leírt halfajból 1200 veszélyeztetett fajt sorol fel, de a vizsgálat kevesebb, mint 3000 halfajra terjedt ki, így a veszélyeztetett halfajok száma ennél nagyobb.
Számos halfaj fontos táplálékul szolgál az ember számára (ehető halak). Az ehető halfajok izomzatából készített élelmiszeripari nyersanyagot, félkészterméket vagy készterméket hal néven hagyományosan megkülönböztetik a hústól, amely alatt kifejezetten a madarak és emlősök izomszövetéből és belső szerveiből nyert élelmiszereket értik.
A halnak a hústól való megkülönböztetése a zsidó-keresztény-iszlám kultúrkörben a bibliai időkig nyúlik vissza. A Tóra kifejezetten különbséget tesz, amikor így ír: „…juhot és szarvasmarhát vágni nekik… gyűjteni a tenger minden halát…” (Mózes negyedik könyve, 11:22) Ebből következően a judaizmus egyébként rendkívül szigorú étkezési szabályai is enyhébbek a halra nézve: nem kell kóser módon vágni és kivéreztetni, nem kell a tejes ételektől elválasztani. A judaizmus szabályai szerint az élelmiszereknek három kategóriája van a húsos, a tejes és semleges. A hal a harmadik kategóriába tartozik a zöldségfélék, gyümölcsök, fűszerek, magvak, só, víz társaságában. A kereszténység körében szintén gyakran szerepel a hal a böjti ételek között.
Lásd még: Halételek
A hal, mint a kereszténység jelképe
A Halak (Pisces) egy állatövi csillagkép, amelyet a Nap a déli égboltról észak felé haladtában az égi egyenlítőt keresztezve ér el (az ezen csillagképben található Tavaszpontnál). Egy másik csillagkép a déli égbolton található „Déli Hal” (Piscis Austrinus, régebben Piscis Australis).
A hal a keresztény szimbolikában Jézus Krisztust jelenti, ami egy ógörög nyelvű szójáték következménye. Ugyanis a Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó szavak görög kezdőbetűinek összeolvasása (ιχθυς, ichthisz) görögül „halat” jelent. Később átvitt értelmet is tulajdonítottak neki, mivel a Megváltó teste „lelki táplálékként” szolgálhat (eucharisztia). A hal utalhat ugyanakkor egyes eredetileg halász foglalkozású apostolokra is.
Cetcápák (Rhincodon typus) az okinavai tengeri akváriumban (Japán). A világ legnagyobb halfaja 16 méteresre is megnőhet.
[szerkesztés] Ajánlott magyar nyelvű könyvek
- Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
- Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
- Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385
- Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631766748
Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez:
|
|
|
|
|
|
|
|
Ipari halászat fenékhálóval
|
|
Szószátyár emlősök
Sok szempontból hozzád is hasonlít a szerte a világban, folyókban és tengerekben élő több mint 30 delfinfaj. Akárcsak az emberek, a delfinek is emlősök, tüdővel lélegeznek, nem kopoltyúval, ezért időnként fel kell jönniük a víz alól levegőt venni. Ahogy mi is, néha ők is kisebb-nagyobb csapatokba verődnek.
Még „beszélnek” is egymással. Születésüktől kezdve sivítanak, füttyögnek, rikoltoznak és kattogó hangokat hallatnak. „Gyakran előfordul, hogy az egyik delfin füttyent egyet, a társa meg válaszol neki –meséli Sara Waller, aki a kaliforniai palackorrú delfineket tanulmányozza.– Olykor pedig egyszerre többen is beszélgetnek egymással, úgy, ahogy az emberek csevegnek egy házibuliban.”
Ezenkívül, ahogy te is kézmozdulatokkal és különböző arckifejezésekkel kíséred a mondandódat, a delfineknél is gyakran megfigyelhető a testbeszéd: összecsattintják a fogukat, buborékokat fújnak és úszóikkal cirógatják egymást.
Delfintémák
A tudósok szerint a delfinek szinte bármit képesek kifejezni, legyen szó egyszerű közlésekről vagy bonyolult érzelmekről. „Úgy képzelem, ilyesféléket szoktak mondani egymásnak: »arrafelé van néhány finom hal« vagy hogy »óvakodj a cápától «”–meséli a bahamai delfinkutató Denise Herzing.
Nehéz helyzetekben például segítségül hívhatják társaikat. Egyszer két palackorrú delfin csúnyán elbánt egy pettyes delfinnel. Az áldozat másnap néhány társával visszatért a helyszínre, hogy üldözőbe vegye és megleckéztesse a támadókat. „Úgy tűnt, mintha a pettyes delfin segítséget kért volna a társaitól. Végül mind a palackorrúakat keresték”– meséli Herzing, aki szemtanúja volt a csetepaténak.
A teljes cikket a National Geographic Kids júliusi számában olvashatod el.
Írta: Crispin Boyer
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
