Egyre különösebben viselkednek a vadon élő állatok Hiperaktív halak, lusta seregélyek, vakmerő egerek, durván viselkedő makákók – a természetbe kerülő növényvédő szerek és egyéb szennyezőanyagok növekedése miatt világszerte egyre furcsábban viselkednek a vadon élő állatok. Az állatok átalakuló viselkedésért a szakemberek elsősorban az élő szervezetbe beépülő, hormonális változásokat okozó vegyi anyagokat teszik felelőssé. Többek között közéjük tartoznak a nehézfémek (például az ólom); az erősen toxikus poliklórozott bifenil, amelyet a hetvenes évekig elektronikai cikkek gyártása során használtak; vagy a bisfenol-A, amelyet műanyagok gyártásához, konzervdobozok belső bevonásához használnak. A biológusok több évtizede tudják, hogy ezek a környezetszennyező anyagok hatást gyakorolnak a vadon élő állatok viselkedésére. Az elmúlt években az is világossá vált, hogy a vegyszerek gyengítik az állatok immunrendszerét, valamint megváltoztathatják fizikai felépítésüket, nemi szerveiket, nemzőképességüket. Most két egymástól független kutatás is kimutatta, hogy ezeknek a kemikáliáknak az állatvilágra gyakorolt hatásai sokkal súlyosabbak, mint ahogy azt korábban sejtették. Már a szennyező anyagok kis koncentrációja is jelentős változásokat idéz elő számos faj párzási és társas szokásaiban. A két kutatócsoport – a bécsi Konrad Lorenz Intézet és az amerikai Massachusetts állambeli Amherst College kutatói – egymástól függetlenül, számos állatfaj viselkedését figyelte meg. Többek között azt találták, hogy a dikrotofosz rovarölő szernek kitett hím seregélyek a párválasztás során legalább 50 százalékkal kevesebbet énekelnek illetve illegetik magukat, valamint kevesebbet repülnek, és csökkentik a táplálék gyűjtésre fordított időt is. Az alacsony koncentrációjú endoszulfán növényvédő szernek kitett tarajos gőték számára nehézséget okozott a potenciális jelölt feromonjainak felismerése. Megfigyelték, hogy a DDT klórtartalmú rovarölő szernek kitett hím sirályok jelentős hányada, amint kikel a tojásból, párzani próbál társával. Az aranyhalak atrazin hatására hiperaktívvá válnak, a TCDD vegyszernek kitett makákók játéka pedig eldurvul. Ugyanazon vegyi anyag eltérő koncentrációja merőben más hatást fejthet ki az állatokra. Hím egereknél például bizonyos növényvédő szerek kis koncentrációban erősítették az állat szaglását, nagyobb koncentrációban viszont gyengítették. Előfordulhat tehát, hogy közepes dózisban tesztelt vegyszerek biztonságosnak tűnnek, kisebb dózisban viszont elképzelhető, hogy kifejezetten károsak. A kutatók úgy vélik, hogy az állatok változó viselkedését a vegyszerkutatóknak is intő jelként kellene értékelniük, ezek a szerek ugyanis hosszú távon kifejezetten károsnak bizonyulhatnak. A két kutatás az Animal Behaviour című szaklap legfrissebb számában jelent meg. Köztigazdák és szerepük a vadonélő állatok megbetegedéseiben   Vadonélő és vadaskertekben élő vadászható állatok megbetegedései között számtalan endoparazitózis nyert megállapítást Európában. Ezen megbetegedéseket vagy a kórokozók, vagy azok fejlődési formái idézik elő. A parazitákra, elsősorban férgekre általában jellemző, hogy fejlődésükhöz szükség van egy köztes élőlényre, melyek segítségével érik el végleges alakjukat. Ezeket az élő szervezeteket köztigazdáknak nevezzük. A köztigazdák között alacsonyabb és magasabb fejlettségű állatfajok szerepelnek. Leggyakoribb köztigazdák:   Földigiliszták Csigák Hangyák Rákok Rovarok Bolhák Halak Mezei – üregi nyulak Vadon élő kérődzők Vaddisznó (ember)   Egyes köztigazdák évekig fertőzőképesek lehetnek.   Köztigazdák közvetítette megbetegedések:   I.                    Egysejtűek okozta megbetegedések: 1. Véglények okozta megbetegedések 1.1.           Fertőző vakbél és májgyulladás 1.2.           Szarkosporidiózis 1.3.           Toxoplazmózis   II.                  Férgek okozta megbetegedések:   1.      Laposférgek ( mételykór ) 1.1.           lándzsás mételykór 1.2.           májmételykór 1.3.           nagy májmételykór 1.4.           bendő mételykór 1.5.           vadrécék mételykórja   2.   Galandférgesség 2.1.     az ember galandférgessége 2.2.            vadonélő kérődzők galandférgessége 2.3.            vadonélő madarak galandférgessége 2.4.            húsevők galandférgessége 2.5.            teniózisok (hólyagférgesség), borsókakór         .  /  .     2.       3.    Fonálférgesség 3.1.     légcsőférgesség 3.2.     vaddisznó tüdőférgessége 3.3.     vadonélő kérődzők tüdőférgessége 3.4.     mezei – üregi nyúl   -        „        - 3.5.     húsevők                   -        „        - 3.6.            vadon élő madarak filariidózisa 3.7.            vadon élő húsevők  -      „     - 3.8.            Toxoscaridozis 3.9.            Trichinellózis 3.10.       vadon élő madarak hisztrichózisa     4.    Buzogányfejű férgesség 4.1.            vadonélő madarak buzogányfejű férgessége 4.2.            vaddisznó buzogányfejű férgessége     A paraziták, vagy azok fejlődési formái (pl. lárvái) a külvilágból történő felvételük során kerülnek a végleges gazdába. A vadonélő állatok endoparazitás fertőződése szájon át történik. A felvevő állatban, szervében, szerveiben (specifikusan) vándorlás útján megtelepednek?! A paraziták nagy többsége megtalálható boncolással, (szabad szemmel, nagyítóval) zsigereléskor, húsvizsgálat alkalmával a vadon élő állatokban. Azok ennek ellenére sok esetben nem mutatták betegség tüneteit, nem betegedtek meg.   A parazitás fertőzések a vadonélő állatoknál betegséget, elhullást csak akkor idéznek elő,   Ø      ha nagyszámú parazita került a szervezetbe, Ø      ha az állat ellenálló képessége lecsökkent (baktériumos – vírusos fertőzés, klimatikus tényezők, éhezés, szomjazás, rossz takarmány, stb.) Ø      ha egységnyi területen nagy az egyedsűrűség Ø      ha sok a köztigazda Ø      ha zárt területen együtt élnek különböző korosztályok, fiatal állatoknál.   Az összes  felsorolt feltételek megléte esetén fejtik ki megbetegítő képességüket.   A táblázatokban felvázolom a betegséget, a kórokozó parazitát, a köztigazdát vagy gazdákat, és a megbetegedő állatfajt.       .  /  .         3.   Mi lehet a vadgazda feladata a fertőzés gyanúja, illetve megállapítása esetén?   Természetben:   è    Elhullott állatokat összegyűjteni, boncoltatni állatorvossal, hullákat megsemmisíteni è    Beteg, legyengült állatot kilőni, boncoltatni. è    Megállapított közepes, vagy súlyos fertőzöttség esetén az adott területen állományt ritkítani, főleg a legyengült, fiatal egyedeket területről levenni. è    Fertőzési láncot megszakítani, a területen feldúsult köztigazdákat gyéríteni.      (A köztigazdák jórésze a természet fontos része (pl. földigiliszta), melyek       elpusztítása, vagy gyérítése a biológiai egyensúly felbomlásához vezethet, így ez       megfontolás tárgyává teszi e módszer gyakorlását) è    Gyógyszeres takarmánnyal, gyógyszeres nyalósókkal is lehet enyhíteni a fertőzöttség súlyosságát. ( Vigyázat! Élelmezési várakozási idő! )     Vadaskertekben, vadasparkokban:   è    Az előzőekben felsorolt pontok betartásával, illetve è    A kerítésen belüli állomány ellenálló képességének javításával, è    Vadaskert áttelepítésével és alkalmasabb élőhely kialakításával, ahol például lényegesen kevesebb a köztigazda.     Azonos miliőben élő időszakosan vagy egész évben legelőn lévő (vízen élő) rokon fajú háziállatok hasonlóan fertőződhetnek és betegedhetnek meg azonos parazitáktól (juhok – szarvasmarhák, kacsák – ludak, stb.) Köztigazdák és szerepük a vadonélő állatok megbetegedéseiben   Vadonélő és vadaskertekben élő vadászható állatok megbetegedései között számtalan endoparazitózis nyert megállapítást Európában. Ezen megbetegedéseket vagy a kórokozók, vagy azok fejlődési formái idézik elő. A parazitákra, elsősorban férgekre általában jellemző, hogy fejlődésükhöz szükség van egy köztes élőlényre, melyek segítségével érik el végleges alakjukat. Ezeket az élő szervezeteket köztigazdáknak nevezzük. A köztigazdák között alacsonyabb és magasabb fejlettségű állatfajok szerepelnek. Leggyakoribb köztigazdák:   Földigiliszták Csigák Hangyák Rákok Rovarok Bolhák Halak Mezei – üregi nyulak Vadon élő kérődzők Vaddisznó (ember)   Egyes köztigazdák évekig fertőzőképesek lehetnek.   Köztigazdák közvetítette megbetegedések:   I.                    Egysejtűek okozta megbetegedések: 1. Véglények okozta megbetegedések 1.1.           Fertőző vakbél és májgyulladás 1.2.           Szarkosporidiózis 1.3.           Toxoplazmózis   II.                  Férgek okozta megbetegedések:   1.      Laposférgek ( mételykór ) 1.1.           lándzsás mételykór 1.2.           májmételykór 1.3.           nagy májmételykór 1.4.           bendő mételykór 1.5.           vadrécék mételykórja   2.   Galandférgesség 2.1.     az ember galandférgessége 2.2.            vadonélő kérődzők galandférgessége 2.3.            vadonélő madarak galandférgessége 2.4.            húsevők galandférgessége 2.5.            teniózisok (hólyagférgesség), borsókakór         .  /  .     2.       3.    Fonálférgesség 3.1.     légcsőférgesség 3.2.     vaddisznó tüdőférgessége 3.3.     vadonélő kérődzők tüdőférgessége 3.4.     mezei – üregi nyúl   -        „        - 3.5.     húsevők                   -        „        - 3.6.            vadon élő madarak filariidózisa 3.7.            vadon élő húsevők  -      „     - 3.8.            Toxoscaridozis 3.9.            Trichinellózis 3.10.       vadon élő madarak hisztrichózisa     4.    Buzogányfejű férgesség 4.1.            vadonélő madarak buzogányfejű férgessége 4.2.            vaddisznó buzogányfejű férgessége     A paraziták, vagy azok fejlődési formái (pl. lárvái) a külvilágból történő felvételük során kerülnek a végleges gazdába. A vadonélő állatok endoparazitás fertőződése szájon át történik. A felvevő állatban, szervében, szerveiben (specifikusan) vándorlás útján megtelepednek?! A paraziták nagy többsége megtalálható boncolással, (szabad szemmel, nagyítóval) zsigereléskor, húsvizsgálat alkalmával a vadon élő állatokban. Azok ennek ellenére sok esetben nem mutatták betegség tüneteit, nem betegedtek meg.   A parazitás fertőzések a vadonélő állatoknál betegséget, elhullást csak akkor idéznek elő,   Ø      ha nagyszámú parazita került a szervezetbe, Ø      ha az állat ellenálló képessége lecsökkent (baktériumos – vírusos fertőzés, klimatikus tényezők, éhezés, szomjazás, rossz takarmány, stb.) Ø      ha egységnyi területen nagy az egyedsűrűség Ø      ha sok a köztigazda Ø      ha zárt területen együtt élnek különböző korosztályok, fiatal állatoknál.   Az összes  felsorolt feltételek megléte esetén fejtik ki megbetegítő képességüket.   A táblázatokban felvázolom a betegséget, a kórokozó parazitát, a köztigazdát vagy gazdákat, és a megbetegedő állatfajt.       .  /  .         3.   Mi lehet a vadgazda feladata a fertőzés gyanúja, illetve megállapítása esetén?   Természetben:   è    Elhullott állatokat összegyűjteni, boncoltatni állatorvossal, hullákat megsemmisíteni è    Beteg, legyengült állatot kilőni, boncoltatni. è    Megállapított közepes, vagy súlyos fertőzöttség esetén az adott területen állományt ritkítani, főleg a legyengült, fiatal egyedeket területről levenni. è    Fertőzési láncot megszakítani, a területen feldúsult köztigazdákat gyéríteni.      (A köztigazdák jórésze a természet fontos része (pl. földigiliszta), melyek       elpusztítása, vagy gyérítése a biológiai egyensúly felbomlásához vezethet, így ez       megfontolás tárgyává teszi e módszer gyakorlását) è    Gyógyszeres takarmánnyal, gyógyszeres nyalósókkal is lehet enyhíteni a fertőzöttség súlyosságát. ( Vigyázat! Élelmezési várakozási idő! )     Vadaskertekben, vadasparkokban:   è    Az előzőekben felsorolt pontok betartásával, illetve è    A kerítésen belüli állomány ellenálló képességének javításával, è    Vadaskert áttelepítésével és alkalmasabb élőhely kialakításával, ahol például lényegesen kevesebb a köztigazda.     Azonos miliőben élő időszakosan vagy egész évben legelőn lévő (vízen élő) rokon fajú háziállatok hasonlóan fertőződhetnek és betegedhetnek meg azonos parazitáktól (juhok – szarvasmarhák, kacsák – ludak, stb.)