VIPERÁK ÉVE

Karinthynál olvasható, hogyan lehet a legunalmasabb színdarabot is érdekfeszítővé tenni. Az első jelenetben bejön a cselédlány, izgatottan elmeséli, hogy az Állatkertből megszökött egy vipera, és itt bujkál a közelben. Aztán kezdődik a darab. A nézők lerágják a körmüket az izgalomtól, mert a viperának meg kell jelennie, mielőtt a dráma végetér. A média idei megnyilvánulásait figyelve már–már úgy érezzük, hogy hazánk a mérgeskígyók földje. Dr. Korsós Zoltán herpetológust, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának vezetőjét kérdeztük: ránk köszöntenek a viperák évei?

Nyár végén Zemplénben megmart egy gyereket a keresztes vipera, és ezt az esetet fölkapta a média. Két héttel később mi is elmentünk a helyszínre, és beszéltünk két község polgármesterével. Fel voltak háborodva, hogy ekkora visszhangot keltett az ügy. Az ő életüket nem zavarják a kígyók, tudják, hogy nem kell félni tőlük, de ez nekik rossz reklám. A tévések azon háborogtak, hogy miért nem volt szérum a patikában. A gyerek, hála istennek (a szérumtól vagy annak ellenére) felépült, és a sajtó már el is felejtette az ügyet.
– Tehát nem a szérumnak köszönhető a gyógyulás?
– Nem feltétlenül. Nehéz leküzdeni azt a téves hiedelmet, hogy a kígyómarás esetén az ellenszérum az egyedül hatásos védelem. Sokkal fontosabb, hogy ismerjük a marási körülményeket, és az esetek többségében a helyi kezelés sokkal kisebb veszéllyel jár, mint a szérum. Sokszor az sem biztos, hogy valóban mérges kígyó marta meg a sérültet, ilyenkor a szérum még többet árthat.

A keresztes vipera felismerhető jellegzetes mintázatáról

– Az elmondottakból az derül ki, hogy a kezelés stratégiájáról alkotott képünk változott az elmúlt időkben.
– Igen. Nemcsak a hazai viperákat illetően, hanem általában a kígyómarásokkal kapcsolatban. Nagyon sok körülmény befolyásolhatja a marás kimenetelét, emiatt hol ilyen, hol olyan tényezőknek tulajdonítják a gyógyulást.
Jó tudni, hogy csak egy olyan viperafaj, a keresztes vipera (Vipera berus) él Magyarországon, amelynek marása veszélyes lehet az emberre. Másik viperánk, a rákosréti vipera (Vipera ursinii rakosiensis) főként rovarevő, és olyan gyenge a mérge, hogy a hatása nem komolyabb a darázscsípésnél. A keresztes vipera mérge – ha felszívódik – kicsapja a vér alakos elemeit, meggyorsítja a vér alvadását, ezzel halált is okozhat.

A méreg kiszívására alkalmas vákuumpumpa	Kövön napozó vipera
(Dr. Korsós Zoltán felvételei)

Az sem mindegy, hova harap a kígyó. Ha olyan testrészt ér a méregfog, ahol nincs a felszín közelében nagy véna, akkor eleve sokkal kisebb a marás következménye, helyi duzzadás és fájdalom az eredmény. Ha artériát ér a fog, akkor a kiömlő vér szinte kimossa a mérget. A legnagyobb bajt a vénát érő marás okozhatja, mert a méreg hatására megalvadó vér a szív vagy a tüdő tájékán trombózist válthat ki. Ha végtagot ért a marás, akkor elsősegélyként elég leszorítani a végtagot gumiszalaggal, derékszíjjal vagy egyéb eszközzel. Így megakadályozzuk, hogy a méreg eloszoljon és felszívódjon. Az elkötést negyedóránként fel kell lazítani, különben elhal a végtag. Eközben nem árt a beteget orvoshoz vinni, de nem rohanni, mert minden, ami a keringést fokozza, segíti a méreg elkeveredését, és növeli a kockázatot. Tehát a mozgás, a kávé vagy az alkohol itatása ilyenkor ellenjavalt.
– Hol talál az ember az erdőben szakorvost?
– A kígyómarás szakszerű ellátására csak Budapesten, a Korányi Kórházban rendezkedtek be. Másutt nem nagyon vannak felkészülve az ilyen esetekre. Sajnos még a viperás területen élő orvosok többsége sem tudja, mit kell tenni marás esetén. Általában a szérum jut elsőként az eszükbe, mert azt tanulták, az a legbiztosabb. Ha óvatosan, az allergiás reakcióra figyelve adagolják, és nem egyszerre nyomják be az egész adag szérumot, akkor nem okoznak nagyobb bajt. A mérgeskígyó-szakértők azonban mást javasolnak. Egy viszonylag olcsó és egyszerű eszközt: egy kis vákuumpumpát, amellyel a méreg nagy részét ki lehet szívni a sebből. Ezt minden természetjáró magával vihetné, ha olyan helyen jár, ahol ki van téve a marásnak. Egyébként darázs-, méh- és pókcsípésre is jó. A hegymászó szaküzletekben kapható is ilyen szerkentyű, igaz, nem a legjobb. A szérumot csak végső esetben ajánljuk, akkor, amikor fél-egy órával a marás után jelentkeznek a méreg hatására utaló szisztémás tünetek: a szédülés, a hányás, az általános rosszullét, a látászavarok. A helyi fájdalom, a viszketés vagy a csípő érzés nem biztos, hogy a mérgezés tünete.
– A halálos kimenetelű viperamarás ritka, és ezek is jórészt a körülmények szerencsétlen összjátéka miatt következtek be. Lehet, hogy a vipera nem szeret marni?
– A Madártávlat című lap leírja egy erdélyi kislány esetét, aki megfogta egy kígyó farkát, kirángatta a lyukból. Az állat kijött, de ekkor sem támadott, a lány tovább gyömöszölte, a kígyó mégsem bántotta. A gyerek csak akkor ijedt meg, amikor megtudta, hogy egy keresztes viperával játszadozott. A viperák élőhelyei közelében lakóknak jó lenne tudni, mire kell figyelni, mit nem szabad csinálni. Olyan egyszerű dolgokra gondolok, hogy ha az ember viperás területen lepihen egy napsütötte hegyoldalban, egy irtásréten, kivágott fatörzsek között, akkor nem ül le anélkül, hogy a lába alá nézzen. Nem lépked mezítláb a sűrű fűben és a bozótosban, és ha meglátja a viperát, ne akarja megfogni.
– Honnan tudja az ember, hogy viperával van dolga?
– Sajnos, kevesen vannak, akik felismerik a kígyót. Ezért nemrég beadtunk egy pályázatot: olyan posztereket, szórólapokat szeretnénk készíteni, amelyeket Magyarország viperás helyeire lehetne eljuttatni, és segítenék felismerni az állatot, és megmutatnák, mit kell tenni, ha megtörténik a baj. Sok esetben nem is kell ismerni a kígyót, elég, ha tudjuk, hol járunk. Hazánkban a keresztes vipera csak Somogy és Zala megyékben, a Balatontól délre él. Nagyjából Vörstől a Baláta-tóig, Kaszópusztán, a Boronkai Tájvédelmi Körzetben. Nem kell összefüggő elterjedésre gondolni, ezek mind elszigetelődött, kisebb, hűvös, nyirkosabb erdőfoltokban élő, bizonytalan sorsú állományok. Egy nagyobb foltban, síkvidéki láperdős területen is előfordul vipera a Tiszaháton, Lónya és Mátyus környékén. A harmadik terület a Zempléni-hegység valamint Tokaj és Mád környéke. Magyarországon másutt nem találkozhatunk keresztes viperával.
– Ha e területek valamelyikén járunk, és megharap egy kígyó, az biztosan vipera?
– Nem. Még ott is sokkal valószínűbb, hogy egy siklóval akadunk össze. Ha az állatot nem is látjuk, a marás nyomaiból következtethetünk a tettesre. A siklók sok apró foga fölszakíthatja a bőrt, a seb erősen vérzik és fáj. A vipera harapását csak két fognyom jelzi, és a seb nem vérzik, sőt az első pillanatban nem is fáj, mert a méreg tartalmaz némi fájdalomcsillapítót. A támadó felismerését nehezíti, hogy az emberek általában idegesek, amikor azonosítani kéne a hüllőt. Pedig a mintázat és a test alakja is nagyon jellemző a viperára. Az állat lomha mozgású, teste tömzsi, hurkaszerűen megvastagodott, a farka hirtelen vékonyodik. A feje háromszögletű, a két méregmirigy miatt a fül tövén kiszélesedik, a nyaka befűződött. A pupillája pedig függőleges állású.
– Hallani arról, hogy néhol próbálkoznak a viperák visszatelepítésével. Sőt, az egyik közszolgálati tévé azt a rémhírt röppentette fel, hogy a természetvédők helikopterről szórják a viperákat. Hogy is van ez?
– Ha így lenne, az okozhatna helyi konfliktust, hiszen már azt is nehéz megértetni a helybeliekkel, miért ad pénzt az állam a viperák kutatására. Kutatás valóban folyik, tervszerű visszatelepítés azonban sehol nem történt Magyarországon. Még a Kiskunságban sem, ahol egy időben fontolgatták a rákosréti vipera visszatelepítését, de ezt genetikai–ökológiai és egyéb veszélyek miatt elvetették. Nem tudjuk ugyanis, hogy ez a beavatkozás milyen előre nem látható bajokat okozna. Például egy terráriumban felnevelt vipera olyan betegséget vihet a természetbe, amely néhány nap alatt kiirtja az ott élő viperákat. Sajnos az előfordulhat, hogy a terráriumból elszabadulnak rosszul őrzött vagy megunt hüllők. A kitett ékszerteknősök az újabb adatok szerint például több helyen áttelelnek Magyarországon.
– Volt idő, amikor pénzt fizettek a viperák levágott fejéért, ma védjük őket. Eljön-e az idő, hogy a viperák újra elszaporodnak?
– A viperák már nem szaporodhatnak el annyira, hogy irtani kellene őket. A legtöbb adat azt mutatja, hogy zsugorodnak a számukra megfelelő élőhelyek, csökken a szaporulat, csökken a populációk egyedszáma. Így van ez a Zemplénben, a Tiszaháton és Somogyban egyaránt. A népsűrűség növekedése és az élőhelyek beszűkülése miatt, persze, lehetnek konfliktusok a viperák és az ott élő emberek között. És ilyenkor el kell dönteni, mi a fontosabb: a természetvédelem vagy a mezőgazdaság? Néhol talán az irtás mellett döntenének, de a természetvédelem nem engedheti meg, hogy a viperát az elterjedési területének határain belül hagyja kipusztulni. Az érintett területeken az együttélésre kellene megtanítani az embereket. Angliában, Németországban a keresztes vipera nagyon gyakori, még parkokban, városszéli erdőkben, ligetekben is ott van. De soha nem merül fel, hogy agyon kéne ütni, vagy ki kéne irtani. Svédországban vagy Angliában semmivel sem gyakoribb a viperamarás, mint nálunk, pedig ott ezerszer több vipera él.
– Nálunk állítólag a kaposvári strandon is él.
– A város kellős közepén, a Kapos-patak partján, a nyírt gyepű, gondosan ápolt, bekerített strand területén valóban történt egy először viperának tulajdonított marás. A legközelebbi ismert viperás élőhely azonban onnan körülbelül ötven kilométernyire van. Ennyit egy vipera nemigen kószál az utakon és a városon keresztül. A marás a fürdő egyik dolgozóját érte az úszómedence klóros mosása közben. A vízisiklóról inkább el tudom képzelni, hogy vizet keresgélve oda téved, és ha rálépnek, ő is tud harapni. A sérült mindenesetre agyoncsapta a kígyót, és a helyszínre érkező szakértő (Pécsi Tibor, a kaposvári terrárium vezetője, akivel több fórumon nyilvános vitát folytattunk) megállapította, hogy az állat vipera volt, és alaposabb vizsgálatra magával vitte az állat fejét. Amikor nem sokkal később én is meg akartam nézni, a fej már nem volt meg. Mivel az orvosok azt hitték, hogy mérgeskígyó marta meg a fürdőmestert, a lábából kis darabot kivágtak. A seb mellett mégis jól láthatóan ott volt az az apró fogsornyom, amely perdöntő bizonyítéka annak, hogy egy sikló volt a támadó. A szakértő időközben felajánlotta, hogy a fürdőidényben távol tartja a mérges kígyókat a strand területétől, azaz reggel és este végigjárja a területet, és ha kígyót talál, megfogja. Hat hónapra körülbelül 1 millió forintot kért volna ezért. A fürdő igazgatója sokallta a pénzt.
– Az elmúlt években arról is hallottunk, hogy mezőgazdasági szállítmányokkal hurcoltak be viperát.
– Ez elvben nem lehetetlen, de az elhíresült kaposvári esetben, amikor a cukorrépa között viperát találtak, ugyanaz a szakember azonosította a kígyókat, aki a strandon viperának mondta a vízisiklót. Bonyolítja az ügyet, hogy a szakértői munkával és a viperaelhárítással jól lehet keresni. Azóta sem tudni, hány állatot látott, és mennyi volt belőle a vipera. Ő maga is különbözőképpen nyilatkozott erről: volt, hogy nyolc, máskor tizenkét vagy húsz viperáról beszélt. Megint máskor azt mondta, hogy hatvan kígyót fogott, és közülük tíz volt vipera. Két év elteltével ezt nehéz kideríteni.
– Némi ellentmondást azért látok abban, hogy a keresztes vipera – mint minden hüllő – védett, és ha mérges kígyóként agyoncsapjuk, számolnunk kell a büntetéssel is.
– Ha az ember úgy érzi, hogy az életét veszélyezteti a kígyó, akkor csapja agyon. Részben önvédelemből, részben azért, hogy ha mégis megmarta, utólag azonosítani lehessen a támadót. Erre az esetre természetvédőként is felmentést adnék (persze hivatalosan nem adhatok), de ha, mondjuk, betéved a kertbe egy kígyó, akkor nem kell utána menni, hogy agyonüssük.
– A médiában 1999 a „viperák éve” lehetne, soha nem volt ekkora sajtója a viperáknak, mint most. Igaz, volt, akinek megérte, hogy az eseteket felkapta a sajtó. Mennyire indokolt a pánik?
– Sokéves átlagban minden második-harmadik évben van egy marás, mostanában több esetről hallunk, de valószínűleg több viperának tulajdonított támadásért nem ez az állat felelős. Például az egyik marás után megnézték a helyszínt, és néhány centire az esettől egy darázsfészket találtak. És a sérültet viperamarással kezeltek a kórházban. Az egymással versengő tévéműsorok is sokat tesznek azért, hogy veszélyben érezzük magunkat. Egy műsor beszámolt arról az esetről, amikor egy megmart tanár pánikba esve föl-le szaladgált a hegyen, és a végén baltával levágta az ujját. Állítólag ez mentette meg az életét. De szerintem kár volt az ujjáért, mert amíg le–föl rohangászott, a méreg, – persze, csak ha valóban viperamarás lett volna – már rég elkeveredett a vérében. A nagyobb hatás kedvéért a filmen is eljátszották a jelenetet – egy vízisiklóval. Gondolom, az volt kéznél.
– Tudomásom szerint Magyarországon több mint harminc éve volt az utolsó halálos végű viperamarás.
– Erről nehéz nyilatkozni: végig kellene nézni a kórházi jelentéseket, ellenőrizni kellene a dokumentumokat, hogy kiderüljön, történt–e ilyen eset. A napilapok szerint tavaly is volt Zempénben halálos eset és tavalyelőtt is. De ezeket a híradásokat valószínűleg senki nem ellenőrzi. Az a bizonyos harminc év előtti beszámoló az utolsó hiteles leírás, a kórház orvosaitól származik.
– Köszönöm a beszélgetést.

Barabás Zoltán