OTTHON TARTHATÓ MADARAK

A madarak osztálya igen változatos állatcsoport, s bár ezek közül csak néhány családban vannak társállatként tartható fajok, azért még ezek is igen sokfélék. Rövid áttekintésünkben nem a rendszertani felosztást követjük, hanem a gyakrabban tartott fajokra, fajcsoportokra helyezzük a hangsúlyt.

Hullámos papagáj

Az Ausztráliából származó hullámos a legelterjedtebb szobamadár, mely kis méretéből, kedves, könnyen szelídülő természetéből és beszédtehetségéből adódóan, rászolgált a népszerűségre. Számtalan különböző színű tenyészváltozata között még bóbitások is akadnak.

Törpepapagájok

Bár sokan tévesen a hullámos papagájt nevezik így, a valódi törpepapagájok élénk színű, tömzsi, rövid farkú, nagy csőrű madarak. Hazájuk Afrika. Nem szelídülnek meg úgy, mint a hullámos papagáj, és hangjuk fülsértően éles.

Egyéb, kisebb papagájok

A nimfapapagáj, a rozellapapagáj, a kis sándorpapagáj és még néhány gyakrabban tartott faj valamivel nagyobb, mint a hullámos papagáj, de azért még nem tartoznak a valódi nagypapagájok közé. Jó részüket régóta tenyésztik, és mesterséges változataik is léteznek, de nem olyan szelídek, mint a hullámos papagáj.

Nagypapagájok

A jákó, az amazonpapagájok vagy a még náluk is nagyobb kakaduk és arák a legdrágább szobamadarak közé tartoznak, és tartásuk sem egyszerű feladat, hiszen nagy helyet és változatos táplálékot igényelnek. Mégis megérik a ráfordítást, mert egy fiatal korától nevelt nagypapagáj egy egész életen át meghitt, hű barátja lehet a gazdájának.

Kanári

Régóta ismert kalitkamadár, melynek számos tenyész-változata nemcsak a színében és dísztollaiban (pl. bóbita), hanem éneklési módjában is különbözik egymástól. Azoknak ajánlható, akik a madár énekében lelik örömüket, nem a szelídségében.

Díszpintyek

Apró, repülő drágakövek, melyek szépségükkel és viselkedésükkel bűvölik el a madárbarátot. Kellően nagy helyen csoportosan is tarthatók, több fajból egy-egy pár. Tágas, keleti pagodák stílusában épült kalitban igazi ékei a szobának.

Galambok

A galamboknak számos kultúrfajtája létezik, melyek vidéki vagy kertvárosi környezetben, kerti röpdében vagy akár galambdúcban, félszabadon is tarthatók. A postagalambászat egyben izgalmas sport is. A galambalakúak közül néhány kistermetű faj, mint a kacagó gerle vagy az egészen apró gyémántgalambocska kalitkában is tartható.

Díszbaromfi

A különféle színpompás dísztyúkok, díszfácánok vagy díszrécék tartása a kertes házban élők kedvtelése, ezeket a madarakat lakásban nem lehet tartani.


Baglyot ne ! A Harry Potter sorozat sikere óta sokaknak megfordult a fejében, hogy milyen lehet egy bagoly gazdájának lenni. A baglyok nagyon izgalmas madarak, de csak a vadonban. Társállatnak nem valók : nem szelídülnek meg igazán, természetes viselkedésformáikat fogságban nem lehet megfigyelni, és táplálásuk bonyodalmas. Ezen kívül valamennyi hazai bagolyfaj védett is, befogásuk, tartásuk tilos! Hasonló a helyzet a ragadozó madarakkal: a solymászat szigorúan szabályozott sport, melyet a saját szakállára senki sem űzhet !

Vissza az oldal tetejére

MADÁRÉTLAP

• Magkeverék. A magevő madarak alaptápláléka a magkeverék, melynek összetétele fajonként, csoportonként változó. A kisebb testű papagájok, díszpintyek, kanárik főként kölest és egyéb apró magokat fogyasztanak, a nagyobb madarak már a nagyobb magvakat majszolják szívesen. Az egészen nagy papagájok még a diót is feltörik. Sok madár kedveli a fürtös muharmagot, mely a kalitkába akasztva nemcsak táplálékot, hanem elfoglaltságot is nyújt.
• Zöldeleség, gyümölcs. A madarak általában szívesen csipegetnek zöldeleséget, például salátát, tyúkhúrt, illetve gyümölcsöket, reszelt sárgarépát. Az el nem fogyasztott zöldeleséget ki kell venni a kalitkából, mert könnyen megpenészedik, megrothad.
• Állati fehérje. A díszmadarak nem ragadozók, de bizonyos mennyiségű állati fehérjére azért szükségük van. A magevő madaraknak ezt elsősorban reszelt kemény tojás formájában biztosíthatjuk. A madarak fehérjeigénye különösen a költés és fiókanevelés időszakában magas.
• Lágyeleség. A társállatként tartható madarak között vannak ún. lágyevő fajok is, ilyen például a kínai fülemüle, a sámarigó vagy a kiváló hangutánzó-képességéről híres beó. Ezeknek a madaraknak speciális recept alapján készült, gyümölcsökből, főtt húsból, olykor hangyatojásból és egyéb összetevőkből álló lágyeleséget kell adni. Ezen kívül rendszeresen kell kapniuk lisztkukacot is.
• Vitaminkészítmények, ásványianyagok. A kalcium utánpótlását szolgálja az állatkereskedésekben kapható szépiacsont, amelyet főleg a papagájok farigcsálnak lelkesen. Ezen kívül léteznek ivóvízben feloldható vagy táplálékba kevert készítmények, melyeknek alkalmazása esetén azonban az állatorvos tanácsát kell kérni.
• Rágcsálnivaló. A papagájok a "rágcsálók" a madarak között: felső csőrkávájuk, akárcsak a rágcsálók metszőfoga, folyamatos koptatást igényel. Erre nagyon alkalmasak a friss, zöld ágak, a kemény héjú magvak, de sok nagyobb papagáj szívesen ropogtat néha háztartási kekszet is.
• Itatás. A madarak előtt mindig kell, hogy legyen ivóvíz. A vizestálat úgy kell elhelyezni, hogy a legkevesebb szennyeződés érhesse (pl. ne legyen fölötte ülőrúd). Az önitatóban a víz tiszta marad, de állott lesz, ezért ezt is naponta cserélni kell.
• Csőrkoptatás. A papagájok felső csőrkávája a rágcsálók metszőfogához hasonlóan állandóan nő, ezért állandóan koptatniuk kell. A csőrkoptatására alkalmas maga a kemény táplálék (pl. kukorica, száraz kenyér vagy fél dió, amelyből az állat maga bányássza ki a belét), valamint a szépiacsont, de ezenkívül nagyon hasznosak a kemény, kérges fadarabok (pl. nyárfa). Vigyázat: egyes gyümölcsfák kérge mérgező !

Vissza az oldal tetejére

• Ne zavard feleslegesen ! Sok madártól már az is nagy teljesítménynek számít, ha nem repül hanyatt-homlok a rácsnak, ha az ember a kezét a kalitkába dugja. A nagyon félős madarakat jobb olyan etetőből etetni, amely kívülről, a kalitka ajtajának nyitása nélkül is kiüríthető és feltölthető. A karbantartás idejére a kalitkát takarjuk le, sötétben a madár nyugodtabb.
• Fokozatos közeledés. A madár szelídítését, magadhoz szoktatását fokozatosan kezdd el. Először csak közelítsd meg egyre jobban a kalitkát, és csinálj mellette közömbös dolgokat. Később megpróbálhatod kézből etetni a madarat a rácson át.
• Röptetés a szobában. A szelíd papagájokat rendszeresen szabadon engedheted a szobában. A röptetés idején az ablak legyen csukva, a függöny pedig behúzva, nehogy a madár az ablaknak repüljön. Az énekesmadarak erre kevésbé alkalmasak ; nekik inkább a kalitkán vagy röpdén belül kell biztosítani a mozgáslehetőséget.
• Nem szeretik a fogdosást. A madarak nem szeretik, ha hajkurásszák és megfogják őket. Amennyire csak lehet, igyekezz az ilyesmit elkerülni, inkább jó falatokkal csalogasd vissza a kalitkába !
• Ha a madár elszökött... Ha véletlenül nyitva maradt az ablak, és a papagáj kirepült rajta, próbáld meg visszacsalogatni. A legtöbb papagáj egyszerűen azért nem tér vissza, mert nem talál haza. Segíthet, ha a kalitkáját kiteszed az ablakba, jó falatokkal megrakva.
• Beszédutánzás. A papagájokról közismert, hogy beszédutánzásra is megtaníthatók. Nemcsak a hímek, hanem a nőstények is képesek erre, de az egyes példányok nem egyformán tehetségesek. Egyszerre egy szót taníts a madaradnak, s csak akkor kezdj neki a következőnek, amikor azt már tudja. A papagájokon kívül igen jó hangutánzó a beó is.
• Ha egyedül van... Általában azok a madarak lesznek a legszelídebbek, amelyeket magányosan tartanak. Ez azonban kötelezettséget ró a gazdára: helyettesíteni kell a fajtársakat, rendszeres foglalkozással. A magányosan tartott papagáj kevésbé érzi magát egyedül, ha távollétedben bekapcsolva hagyod neki a rádiót.

Vissza az oldal tetejére

• Papagájok párban. A papagájok általában tartós párkapcsolatban élnek, ezért párosával érdemes tartani őket. Különösen hűséges párok hírében állnak az afrikai törpepapagájok. Papagájt csak akkor tarts magányosan, ha biztosítani tudod számára a rendszeres, napi foglalkozást.
• Pintyek párosával. A díszpintyek kifejezetten párosával élő madarak. Jókora röpdében egész csapatot lehet tartani belőlük, de mindegyiknek legyen párja. Pintyet ne tarts magányosan : számára az ember nem helyettesítheti a fajtársat !
• A csélcsap kanári. A kanári hímje nem vesz részt az ivadékgondozásban, és nem él szoros párkapcsolatban a tojóval, ezért a tenyésztők is három-négy tojó között cserélgetik a hímeket. Ezeket a madarakat ezért nem viseli meg a magány.
• Erőszakos lágyevők. A lágyevő madarak némelyike fajtársaival szemben annyira agresszív, hogy még a saját párját sem viseli el, s ha összezárják vele, akár meg is ölheti. Ezeket a madarakat tehát célszerűbb egyedül tartani.

Vissza az oldal tetejére

• Madárkór. Az ornitózist avagy madárkórt régebben psittacosis, vagyis papagájkór néven ismerték, de nemcsak papagájok terjeszthetik. Gondosan kezelt, higiénikus tenyészetből származó madár azonban nem terjeszthet ornitózist ; a fertőzés közvetítői a bizonytalan helyről származó, külföldről - többnyire trópusokról - importált, általában vadon befogott madarak.
• Tuberkulózis. Az emberre is veszélyes betegség, mely a beteg madarak ürüléke, illetve a szennyezett talaj által, belégzéssel terjed. Általában nagyobb madárállományokban, nem higiénikus tartási körülmények mellett jelenik meg, lakásban tartott díszmadarak között nem fordul elő.
• Légzési megbetegedések. A madarak légúti betegségeit komolyan kell venni, mert nincs rekeszizmuk, és a repüléshez szükséges légzsákok az egész testüket behálózzák, ezért a betegség könnyen elhatalmasodik. A beteg madár bágyadtan kuporog, csöndes, szeme hunyorít, tollát borzolja. Gyanús tünetek esetén állatorvoshoz kell fordulni !
• Hasmenés. A madaraknak nincs külön húgyhólyagjuk, a vizelet és a bélsár a kloakán egyszerre ürül, ezért már a fokozott vizeletürítés is hasmenés látszatát kelti. A hasmenéses madár kloákája környékén a tollazat csapzott, összetapadt. A hasmenés okozója lehet a stressz, de a legkülönfélébb betegségek, pl. bélgyulladás is. A diagnózist bízzuk az állatorvosra !
• Túlnőtt csőr, karom. A papagájok felső csőrkávája a rágcsálók metszőfogához hasonlóan állandóan nő, és ha nem kopik kellőképpen, túlnövése kellemetlenséget okozhat. Hasonlóan túlnőhetnek a lábujjakon a karmok is. Gyakorlottabb madártartók ezeket házilag is megkurtíthatják éles körömvágó ollóval: a lényeg, hogy a karom belsejének futó eret nem szabad megsérteni.
• Tolltépkedés. Főleg nagytestű papagájoknál fordul elő az a rossz szokás, hogy kitépdesik saját tollaikat, és szinte teljesen kopaszok lesznek. Ennek a viselkedésformának az oka az unalom. Legfőbb ellenszere a környezet-változás, a változatosság, de ha egy madár már rászokott, igen nehéz leszoktatni róla.

Vissza az oldal tetejére