Az emberi faj fejlõdésének korlátai és perspectivái:

Az emberi faj kialakulásának fõ genetikai változásai a felegynesedés, kétlábon járás, a kéz felszabadulása, munkavégzére szerszámok készítésre és használata, az arckoponya méretének az agykoponyához képesti csökkenése. Az agy térfogatánat és barázdáltságának növekedése. Ez utóbbi során míg a csimpánz agya 300 cm³ az australopithecusé kb 600 cm³ a homo erectusé 750-1200 cm³ a neandervölgyié 1600-2000 cm³ addig az emberé átlag 1350 cm³ térfogatú.Ez az érték az ember esetében is elég nagy fajon belüli szórást mutat - 700-2000 cm³ között. Bizonyos rasztipusoknál, ausztrál benszülöttek, pápuák ennél kisebb átlag értéket találunk, de nincs egyenes összefüggés az agy mérete és a szellemi képességek között. Kiválló elmék rendelkeztek átlag alatti méretû aggyal és kivételes méretû agya is lehet akár gyengeelméjünek is. Ami az emberi faj számára a legnagyobb pozitivum a fejlett agy, egyszersmind biológiai korlát is, a nagyméretû koponya miatt. Az emberi csecsemõ koraszülött mert egy kifejlettebb emberi lény nem tudna megszületni. Ez azonban sokkal gondosabb utódápolást igényel többek között azt, hogy az anyai test közvetlenül tudja melegen tartani a magzatot, mind a kettõjûknek szõrtelennek kell lenniük. A tagolt emberi beszéd elsajátításához is a legkedvezõbb idõszak a csecsemõkor kisgyerek kor, mikor az agy súlya a test tömegéhez mérten a legnagyobb. Az embernél jelenkorban is megfígyelhetõ biológiai változás a testmagasság növekedése is. A legtöbb populációban, fõleg a jóléti társadalmakban, de ez a fejlõdés folyamatos volt. ugyancsak folyamatosan növekedett az emberiség átlag életkora és folyamatosan késõbbre tólódott az ivarérettségi kor, növekedett az ivadékgondozás ideje. Ez utóbbi tendencia jelenleg ellentétesen érvényesül föleg a fejletlenebb kultúrájú közösségekben.

A mai ember neandervölgyihez képest satnya törékeny lény, mégis az értelme révén hamar kiirtotta - vagy inkább kiszorította a neandervölgyit az élõhelyeirõl., mintegy ötvenezer éven át párhuzamosan éltek a földön, míg végül 50 ezer éve a neandervölgyi teljesen eltünt.( Van olyan lelõhely melynél a mai ember és a neandervölgyiek egymás mellett élésének lehetünk tanúi.) Az elsõ emberi tipusok feketék voltak, azaz mindanyiunknak az õsei négerek voltak és csak viszonylag késõn jelent meg, a mérsékelt övi területek meghódítása után a fehér bõrszín, és a különbözõ átmenetek. Az emberi faj történetének elsõ százezer éve késõi paleolitikum,a mezolitikum és korai neolitikum, úgyszólván teljesen ismeretlen számunkra. Ebben a korokban keletkeztek a különbözõ emberi rasszok egy viszonylag kicsiny népesség mellett. Mivel a teljesen elkülönült fajfejlõdésnek gyakorlatilag soha nem voltak meg a feltételei, az egész emberiség egyetlen egy, genetikailag kompatibilis fajt képez, és feltehetõleg, a különbözõ fejlettségû emberelõdök között is - homo erectus /neandervölgyi homo erectus - mai ember is fokozatos lehetett az átmenet. A mai ember tulajdonságai révén került túlsúlyba, a fejletlenebb, minták a szaporodás normál folyamataiban és a különbözõ embercsapatok harcaiban egyaránt vesztesek lettek.

Az emberi faj fejlõdését folyamatosan életben tarja a fajon belüli egyedek és csoportok közötti belsõ verseny. Ez a verseny nem rosz, bûnõs dolog, hanem hasznos és szükséges, csak az kérdés hogy az egyes emberek és csoportok, milyen eszközöket használnak ebben a versenyben. A modern korban a vagyoni különbségek megjelenésével, és az orvostudomány fejlõdésével a biologiai kiválasztódás szerepe, fõleg a legfejlettebb európai népességben, jelentõsen csökkent, helyét a társadalmi kiválasztódás vette át. Félõ, hogy a tudomány, és a pénz a jövõben méginkább fel fogja borítani a természetes fejlõdés rendjét, klónozott és mesterségesen létrehozott embertípúsok jelenhetnek meg, melynek beláthatatlan következményei lehetnek. Az emberi faj életében a biólogiai fejlõdés helyébe jelenleg a tudati fejlõdés lépett, amelynek visszahatása van a biologiai tulajdonságainkra is. A nagy kérdés lényegében az, hogy ez a tudati fejlõdés olyan szintre jut-e, hogy elkerüljük a tudománnyal való visszaélés veszélyeit.